SZIASZTOK LÁNYOK!!

Istenem! Annyira hiányoztatok! Komolyan...

A történetet áttettem egy másik oldalra                                                                    //  http://butterfliesandjb.blog.neon.hu/  // , itt találhatjátok majd az új fejezetet, amit fel is tettem...

Ez alatt az egy hónap alatt, mit ne mondjak nagyon belejöttem... Írtam 30 fejezetet, szóval naponta fogok jelentkezni... Az új oldalamon lesznek most már a részek, ha tetszenek, nagyon kérlek dobjatok komit! :)

                              XoXo Adél <3

                

SZÍVÁÁÁS!!!

Sziasztok lányok. 
Mint látjátok nem nagyon jutott az utóbbi időben időm a fejezetírásokra, és mikor akadt, akkor sem tudtam, hogy mit írjak... Nem volt ötletem.
Úgy döntöttem, hogy csak JANUÁR 31-én lesz új rész... Addig gondolkodom, alkotok és úgy könnyebb lesz felrakosgatni... 
Bocsi de ezt muszáj!! :(
                                                                                                                                                                                                                                            
                                      XoXo Adél :) ♥

35. "Mit szeretnél pontosan a lányomtól?"

Ezen a részen annyit nevettem egy barátnőmmel. :D Főleg az egyik mondat  miatt... 
Írjátok meg komiba, hogy szerintetek melyik az a mondat. :D

Reggel kipihenten keltem... Selena még aludt, viszont Justin nem volt a helyén.

Óvatosan feltápászkodtam, hogy Selly nehogy felébredjen és lelopakodtam az emeletről. Ránéztem a faliórára, 8:23. Anyu valószínűleg még itthon van....

Ahogy ez végigfutott az agyamban, hogy anyu itthon lehet meghallottam a nevetését a konyhából.

-Jó reggelt! - mondtam egy hatalmas nyújtózkodás közepette.

-Neked is! - mondták anyuék egyszerre, mire mindketten nevetni kezdtek, majd mintha ott sem lennék folytatták a beszélgetést. Én csak megfogtam kiöntöttem egy pohár forró kávét, tettem bele cukrot, tejet és lehuppantam melléjük a reggelizőpulthoz...

-És mond csak mit is szeretnél pontosan a lányomtól? - váltott hirtelen témát anyu.

Kitágultak a szemeim és a nevetéstől majdnem kiköptem a kávét.

-Együtt szeretnék vele énekelni. - mondta Justin egy nagy mosollyal. Közben Selena is leslattyogott a lépcsőn... Anyura néztem aki kicsit pirulva húzta meg magát a helyén...

Gondolom azt hitte csak Justin aludt nálam...

-Anyu, Selenát nem akarod megkérdezni, hogy mit akar tőlem? Sőt, biztosan gruppenben nyomtuk... - Bólogattam nevetve. Justin majdnem lefordult a székről a nevetéstől. Nem akartam anyut ennyire zavarba hozni, de nem bírtam magammal. Anyu jobbnak látta, ha most odébbáll. - Maga meg mit nevet Mr. Hefner? - kérdeztem a még mindig szakadó Justintól, aki erre a kérdésemre még jobban nevetni kezdett.

Selena tudatlan fejjel ült le közénk, de elmeséltem neki mindent.

-N, most komolyra fordítva a szót, én elmentem haza, Selena, ha jönni szeretnél te is szedd össze magad. - állt fel Justin. Csak most vettem észre, hogy már teljesen készen van.

Selenával felmentem az emeletre és adtam neki egy kényelmesebb ruhát, majd lekísértem.

-Akkor mi megyünk is... - mondta Justin és az ajtó felé sétált. Jujj, de sietős neki.

-Rendben. - nevettem és megráztam a fejem.

Felkiabáltak anyunak egy „viszlátnagyonköszönjüköt”.

Kikísértem őket az ajtóba....

-Köszönjük a vendéglátást... - ölelt meg Justin (!?).

-Semmiség... Máskor is... Pláne, ha ilyen jól elbeszélgetsz anyuval. - nevettem rá.

-Én is köszönöm. A ruháidat meg majd visszaadom, mikor legközelebb találkozunk. - ölelt meg Selly is.

-Rendben.

Elmentek, bezártam az ajtót és eszembe jutott, hogy nem mentem fel MSN-re az este, pedig Kellynek megígértem. Elővettem a telefonomat és éppen tárcsázni akartam, amikor megcsörrent....

34. Buli vaan! Josh?!

Mielőtt megkérdeznétek... Igen, össze fog jönni Justinnal, de nem hiszem, hogy rögtön egymásra ugranának a való életben... 
És nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem szeretem azokat a fanfictionoket, amikben az elejét össszecsapják, hogy írhassanak arról mikor már együtt vannak... Persze nem azt mondom, hogy vegyenek példát az enyémről, mert nem biztos, hogy pont ez a megfelelő minta, és van mikor velem is elszalad a ló és legszívesebben egyenesen az ágyig írnám a történetet ( :D ), de ha olvasó lennék nekem úgy nem tetszene, ezért visszafogom magam ;D... 
Na de nem pofázok itt össze-vissza... 
Az előző részhez köszönöm a komikat, azért hoztam egy hosszabb részt. :)        
De azért ide is kérek megjegyzést. :)                Adél. :)

A belvárosban álltunk meg, egy gyönyörűen kivilágított klub előtt. Kiszálltunk, Justin kettőnk közé állt, mindkettőnkön végignézett átkarolta a vállunkat és befelé indultunk.

Serenával egymásra néztünk, megforgattuk a szemünket és elnevettük magunkat.

-Most úgy érzem magamat, mint Hugh Hefner. - nevetett.

-Én viszont egyáltalán nem érzem magam playmate-nek. - mosolyogtam. - Akkor legközelebb kevesebb ruhát veszünk.. - kacsintottam Sellyre.

-Okéé. Legközelebb fehérneműben jövünk. - kacsintott vissza Selena.

-És combfixben. - nevettem.

-Justin, szokatlanul csendben vagy... Mi van? - bökte meg Selena Jus oldalát.

-Ááá, csak elgondolkoztam. - rázta meg a fejét.

-Úúúú... - zúgtuk egyszerre.

-Nem akarom tudni, hogy min. - nevetett Selly.

Nevetgélve mentünk be a klubba...

Bent meglepettségemre, egy cseppet sem volt cigi és izzadságszag. Rendes helynek tűnt.

Két emelete volt, pontosabban egy földszint, ahol egy bár, egy DJ-pult, néhány asztal és a tánctér helyezkedett el, és egy erkély szerű galéria, ahol a VIP-vendégek kanapéi voltak.

Persze rögtön a felfelé vezető lépcsőhöz mentünk, ahol egy, a biztonsági őrrel folytatott rövid társalgás után fel is sétáltunk. Fent nem volt akkora zsúfoltság, mint lent...

Csak pár kanapén ültek emberek.

Egy üres kanapéhoz sétáltunk és ledobtuk magunkat.

-Na, mit kértek? - dobta a kezembe Selena az itallapot.

-Én... Most komoly, hogy alkoholt iszunk? - fintorogtam. Sosem voltam az a nagy alkoholista. Tudom, a tinédzserek többsége már nem egyszer piált vagy éppen drogozott, de én nem vagyok a többség... Nem látok semmi jót vagy értelmeset abban, hogy dülöngélve, vagy éppen mindenen röhögve, öntudatlan állapotban bulizzak... - Én nem iszom!

-Te vagy az én emberem! - kiáltotta Selena. - Én sem iszok. Úgy nem parti a parti.

-Erről van szó. - mondta Justin. - Csupa értelmes jó nővel vagyok körülvéve! - ezen jót nevettünk.

-Na, de akkor mit kértek?

-Narancslevet. - mondtuk egyszerre Justinnal.

-Az a kedvencem. - mosolyogtam.

-A kedvencünk. - egészítette ki.

Végül is úgy döntöttünk, hogy három narancs üdítőt rendelünk.

A pincércsaj nem volt túl idős, olyan 17 év körüli. Mikor meglátta Justint nem kicsit kezdte el billegetni magát...

Szerencséjére Justin a kanapé belső felén ült, így volt oka behajolni és megvillantani dekoltázsát. Mikor elment hangos kacagás tört ki belőlünk, még Justinból is.

-Mr. Hefner után bomlanak a nők... - vihogtunk.

Megittuk a narancslevünket és közben beszélgettünk. Hatalmasakat nevettünk. Nem tudunk komolyak lenni, persze miért is akarnánk, bulizunk.

-Nem kérünk még egy pohár narancslevet? - kérdezte Justin szemöldök rángatva. - De most hátrébb ülök, hátha láthatom a köldökét is. - csúszott odébb nevetve. Úgy nevettem, majdnem leestem a kanapéról.

Kértünk még két narancslevet, mivel én még nem végeztem a sajátommal.

Justin pechére nem a csaj hozta ki, hanem egy fiú... De még milyen fiú... Áá... Te jó ég!

Barna kócos haja volt, gyönyörű kék szemei és a fehérnél is fehérebb fogai.

Letette a piát, ránk nézett, még jobban elmosolyodott, köszönés helyett bólintott egyet és odébb állt.

-Ááá! Imádom ezt a helyet! - dőltem hátra olvadozva.

-Láttad, milyen szép szemei voltak? - áradozott Selena is.

-Awww... Ájulás szélére kerültem. - nevettem.

-Óóó... És láttatok a gyönyörű fehér fogsorát? - kérdezte Justin elvékonyított hangon és a pilláit rebegtette...

Tényleg leestem a helyemről a földre, úgy nevettem. Selena és Justin pedig még jobban nevettek bénaságomon. Dülöngéltek a kanapén.

Mikor kinevettük magunkat felálltam a helyemről és leporoltam a fenekem.

-Ne segítsek? - bökött meg a hátamon valaki. Nem tudtam elképzelni ki lehetett az, ezért hátrafordultam. Egy laza nadrágba, egy mintás pólóban, Suprában és egy fullcapben előttem álló néger srácot vettem észre... Hirtelen nem ismertem fel, de aztán beugrott.

-Josh? Te jó ég... Mióta nem találkoztunk... - ugrottam a nyakába.

-Úgy két éve.. - ölelt át nevetve. Elengedtem és leültem. - Ülj le. - mutattam a velünk szemben elhelyezkedő kanapéra. - Justin, Selena, ő itt Josh Right. Josh, ők itt Selena Gomez és Justin Bieber. Josh a volt szomszédom, és egy régi barát..

Szomszédok voltunk, és rengeteg időt töltöttünk együtt. Aztán lemezszerződést kapott egy New York-i cégtől és New Yorkba kellett költözniök szüleivel. Két évvel idősebb nálam, szóval most tizenhét éves... Teljesen megváltozott.. A stílusa is, és sokkal jóképűbb lett... Hmmm... Jól néz ki!

Csak ekkor vettem észre, hogy ő is engem bámul, ezért elkaptam a pillantásom.

-Jól nézel ki Amber... És mesélj, hogy-hogy ilyen körökben mozogsz? - mutatott Justinékra.

-Írtam egy dalt Mr. Bieber-nek és felkértek, hogy énekeljem el vele duettként... - magyaráztam.

-Gratulálok.

-Köszönöm. És te?? Hogy-hogy itthon? - érdeklődtem.

-A cég amivel szerződtem áttelepült ide, így én is hazajöttem.

-És New Yorkban az emberek egyedül járnak bulizni? - mosolyogtam.

-Nem. A barátnőm mindjárt itt lesz. - BUMMM! Ennyire legyen szerencsém.... Azért gondolhattam volna, hogy egy ilyen pasinak van barátnője.

És az emlegetett szamár meg is érkezett... Sajnos gyönyörű. Kreol bőrű, barna szemű..

Pont olyan, mintha egy szépségversenyről tipegett volna ide...

-Helo. - ült le Josh mellé.

-Hello. - mosolyogtam rá.

-Szia. - morogta Justin bambán... Hát igen.. Pont az ideálja... Josh felmordult, álcázva nevetését.

-Selena nem jössz táncolni? - kérdeztem, mert kezdett egy kínos csend beállni.

-De, persze... Justin?

-Igen, megyek. - állt fel ő is.

Lementünk és táncolni kezdtünk. Úgy körülbelül éjfélig táncoltunk és nevetgéltünk.

Mi vagyunk az élő példa arra, hogy pia nélkül is lehet bulizni...

Éjfél után pár perccel felmentünk, még ittunk egy-egy pohár narancslevet és Beszélgettünk Joshal és barátnőjével, kinek becses neve Candy. :) Szimpatikus csaj, és tényleg semmi baj nincs vele...

Fél kettő felé összeszedtük a cuccunkat, elköszöntünk Joshtól és Candy-től és haza indultunk.

Rábeszéltem őket, hogy aludjanak nálam. Anyu akármikor megengedi, hogy nálam aludnak a barátaim.. Mivel mindig hajnalban ér haza nem szereti, ha egyedül vagyok. Belementek. Hazatelefonáltak és elintézték.

Bementünk... Szerencsére van a szobámban egy háromszemélyes kanapé. Ott megágyaztam Justinnak, Selena pedig velem aludt....

(NA ITT NE GONDOLJATOK ROSSZRA!!! :D LÁNYOK, ÉS A LÁNYOK MIÉRT NE ALUDJANAK EGYÜTT... FURCSÁBB LENNE, HA JUSTINNAL ALUDNÉK, VAGY ESETLEG SELENA ÉS JUSTIN EGYÜTT... HAMÁR BARÁTOK... :DD ADÉL ♥ )

Bedőltünk az ágyba és rögtön elnyomott az álom...

33. MEGLEEEPEETÉÉSSS!!!!

Ezt a fejezetet annak küldöm, aki vette a "nagy" fáradságot és dobott egy komit... Kösziii.. :)

Azt mondta most nem tud átjönni, de este legyek MSN-en és ott meséljek el neki mindent.

Nem örültem, hogy nem tud átjönni, de a hihetetlen nagy boldogságomatmég ez sem tudta letörni.

Elmentem letusolni, ha már itthon vagyok és úgysem megyek sehová a nap további részében miért is ne??

Mikor kiléptem a kádból, magam köré tekertem egy törcsit és indultam volna, hogy felöltözzek, mikor csengettek.

Nem tudtam elképzelni ki lehet az. Anyának van kulcsa, Kelly azt mondta rokonoknál van, mást pedig nem vártam...

Leslattyogtam a lépcsőn, egyenesen az ajtóhoz és kinyitottam...

Selena és Justin álltak az ajtóban...

-MEGLEPETÉÉÉSS!! - kiabált Selena...

-Hát eléggé megleptetek. - néztem végig magamon. Egy szál fehér törülközőben voltam, a hajamból facsarni lehetett a vizet... - Felugrok és felöltözök. Ti addig üljetek le... - vezettem be őket a nappaliba.

Felszaladtam, áttöröltem a hajamat és felkaptam magamra pár göncöt és lerohantam.

A kanapén fetrengtek és csikizték egymást...

-A francba Kelly nyert... - mondtam kicsit hangosabban, mint kellett volna.

-Mit nyert Kelly? - kérdezte Justin és felpattant a kanapéról.

-Fogadtunk, hogy együtt vagytok. Én arra tettem, hogy nagyon jó barátok vagytok, ő pedig arra, hogy egy pár... - mosolyogtam.

-Mi?? - kapta fel a fejét Selly. - Mi?? Mi nem... - kezdtek el nevetni. - Te nyertél a fogadásban.

-Komoly? EZAZZ!!! - ugráltam.

-Mégis miben fogadtatok? - húzta fel a szemöldökét mosolyogva Justin.

-Egy koktélban. - nevettem.

-Naa... De el sem mondtam, hogy miért vagyunk itt. - állt fel Selly. - Eljössz velünk ma bulizni...

Felcsillantak a szemeim.

-Rendben. De nem vagyok készen... - néztem végig magamon.

-Akkor én itt maradok és segítek készülni, Justin pedig elmegy és elkészül.

Selena már készen volt. Egy gyönyörű, de egyszerű fekete ruha volt rajta. Nem volt nagyon kifestve, csak egy kis piros rúzs volt a száján, a hajapedig laza kontyba feltűzve. Imádtam a stílusát. ♥

Justin már ott is hagyott minket....

-Akkor gyere fel. - mutattam a lépcső felé.

Feltrappoltunk a lépcsőn, egyenesen a szobámba.

-Tehát. - csapta össze Selena a tenyerét. - Először ruhaválasztás. Merre van a szekrényed?

-Gardróbom van. Ruhaőrült vagyok. - nevettem, és kinyitottam a gardróbomat.

-Hűű, szerintem nekem sincsen ennyi ruhám. Szóval ruhaőrült... - nevetett. - Akkor keresgéljünk.

Két perc múlva Selena megtalálta a tökéletes ruhát. Egy ujjatlan, flitterekkel borított, combig érő kisruhát.

-Nem is tudtam, hogy van ilyenem. - nevettem.

-Hát, nem csodálom... Ennyi cucc között.

Kikészítettük a ruhát egy fogasra és elhagytuk a gardróbot.

-Most pedig szárítsd meg a hajadat. - 'utasított'.

Amíg szárítottam ő az ágyon ült és a szobámat tanulmányozta.

-Kész! - kapcsoltam ki a hajszárítót.

-Rendben. Akkor most kapd fel a ruhát, aztán megcsinálom a hajadat és kisminkellek.

Beszaladtam a gardróbba, magamra csuktam az ajtót és felkaptam a ruhát. Kiszaladtam és bevágódtam egy gurulós székembe. Selena felnevetett, felpattant az ágyról, a sminkasztal elé tolt és elkezdett ügyködni...

Először a sminkemet csinálta meg. A szememet barna szemceruzával kihúzta, és egy hasonló árnyalatú piros rúzst kent fel a számra, mint az övé. Még sosem volt rajtam rúzs, így először elég fura volt, de utána megszoktam. A hajamat csak egy kicsit behullámosította és úgy hagyta.

-Yííípp! Köszönöm. Nagyon tetszik. Főleg a rúzs. - nevettem.

-Akkor jó. - ölelt meg. - Óó... Már 19:20 van. Justin akár mikor itt lehet, úgyhogy még gyorsan cipőválasztás és menjünk le.

Beszaladtunk a gardróbba és megnéztük, hogy miből élünk.

Egy fekete platform magassarkút választottunk. Selenának pedig úgy megtetszett az egyik magassarkúm, hogy kölcsönadtam neki. Pont olyan piros volt, mint a körmei és a rúzsa. Illett a szettjéhez.

Mikor felkaptuk a cipőt, Justin mintha megérezte volna, hogy elkészültünk dudált kettőt.

Sellyvel egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

-Csini vagy! - mondtuk egyszerre egymásnak.

Felkaptam egy flitteres fekete kistáskát, beledobtam a cuccaimat és lefelé indultunk.

Gyorsan előkaptam a telefonom és felhívtam anyut, hogy elmehetek-e bulizni új kollégáimmal. :)

Persze biztos voltam benne, hogy elenged. Így is lett.

Behuppantunk a kocsiba és a buli felé hajtottunk, amiről mellesleg nem is volt semmi féle információm.... 

32. Mégegy duett? :O

Sziasztok! Bocsánat, hogy nem hoztam részt, csak ki kellett találjak valamit dalszövegnek... Végülis Alicia Keys Butterflyz című számát írtam át, hogy passzoljon az én témámhoz.. :P

Remélem tetszeni fog. :D Pusszantyúú...<3

Éppen nevetgéltünk Selenával és Scooterrel, mikor kopogtak.

Scooter kiment kinyitni...

-És izgulsz, hogy találkozhatsz Justin Bieberrel? - kérdezte szemöldökrángatva.

-Igazából sokkal jobban izgulok amiatt, hogy ne csesszem el ezt az egészet. - vallottam meg az igazat.

-Óóóó... Nem fogod! Ebben biztos vagyok! De most még amúgy sem élesben megy... Ez még csak a gyakorlás. - vetett felém biztató pillantásokat.

Közben az előszoba felől hangok szűrődtek be...

-Nem fog sikítozni, ha meglát igaz? - kérdezte egy hang nevetve. Erre hangosabb nevetés tört ki...

-Próbáljuk ki! - hallottam Scooter egyre közeledő hangját.

Először Pattie lépett be, aztán Scooter, Justin és Kenny.

Hát... Igen... Mindenkit ismerek... Hála annak a két hét Bieber-lázamnak.

Felálltam. Gondoltam illetlenség lenne ülve fogadni őket.

-Justin, Kenny, Pettie. Ő itt az új kolléganő, Amber Feller.

-Helló. - intettem a kezemmel. Nem tehetek róla, mindig is szégyenlős voltam.

-Szia Amber. - jött oda Pattie és kezet fogtunk. - Mondtam én, hogy nem fog sikítozni. - nevetett.

-Hello... Hűűű! - nézett rajtam végig. - Fantasztikus vagy! Úgyértem... A hangod! A hangod fantasztikus. És a dalodat is imádom! - bólintott Justin...

Felkuncogatam. Kezet fogtam Kennyvel is...

-Akkor szerintem kezdjük el! - mutatott Scooter a kanapé és két fotel felé, hogy üljünk le.

Mikor már mindenki helyet foglalt Scooter egy mappából előhúzott pár kottát és szétosztotta.

Justin kiszaladt a gitárjáért, közben én is előhalásztam az enyémet a tokjából.

Pengetni kezdtünk, majd Justin énekelni kezdett.

-Now the first time when we meet, Still, you make me feel something. Baby I just don't know how to describe, How lovely you made me feel inside. Like the butterflies, Got me flying so high in the sky, I can't control the butterflies. Like the butterflies,

Got me flying so high in the sky, I can't control the butterflies.

( Ez az első alkalom, hogy találkozunk, Mégis mintha éreznék valamit irántad. Bébi ezt nem tudom hogy írjam le, Milyen gyönyörű érzésekkel töltesz el. Mint a pillangók. Miattad olyan magasan szállok az égen, Nem tudom irányítani a pillangókat. Mint a pillangók. Miattad olyan magasan szállok az égen, Nem tudom irányítani a pillangókat.)

Én következtem.A szememet becsuktam és kicsit izgulva, de elkezdtem.

- But never had I imagined such a feeling, My legs tremble,If you touch me I'm totally blushing. You and I are destiny, I know now you were made for me. Like the butterflies, Got me flying so high in the sky, I can't control the butterflies. Like the butterflies,

Got me flying so high in the sky, I can't control the butterflies.

( Még sosem volt ilyen érzésem, A lábaim remegnek, Ha hozzám érsz teljesen elpirulok, Te és én vagyunk a végzet, Már tudom, hogy téged nekem teremtettek. Mint a pillangók. Miattad olyan magasan szállok az égen, Nem tudom irányítani a pillangókat. Mint a pillangók. Miattad olyan magasan szállok az égen, Nem tudom irányítani a pillangókat.)

Most a közös rész következett...

-Oh oh ooh... I can't control it, You driving me crazy, Yeahh!
Like the butterflies, Got me flying so high in the sky, I can't control the butterflies. ( Butterflies )
Like the butterflies, Got me flying so high in the sky, I can't control the butterflies. ( Butterflies )

Like the butterflies...

(Oh oh ooh... Nem tudom irányítani, Megőrjítesz, Yeahh!Mint a pillangók. Miattad olyan magasan szállok az égen, Nem tudom irányítani a pillangókat. Mint a pillangók. Miattad olyan magasan szállok az égen, Nem tudom irányítani a pillangókat. Mint a pillangók...)

Amikor vége lett a számnak kinyitottam a szemem. Csodálkozó, illetve inkább csodáló fejekkel találtam szembe magam. Elmosolyodtam. Csend volt, kezdtem kicsit kínosan érezni magamat, pláne, hogy mindenki engem bámult.

-Wow. - szólalt meg végre Jutin. - Élőben mégszebb a hangod! - elpirultam.

-Szeretnék veled egy duettet! - mondta Selena teljesen komolyan. - Van egy már megírt dalom. Még nem találtam megfelelő embert, hogy elénekelje velem, de most azt hiszem megtaláltam... - rám mosolygott. Én csak leesett állal figyeltem. - Hahó. Amber! - nevetett és az arcom előtt integetett.

-Jó-jó.. Bocsánat. Csak... Én nagyon szívesen. Te jó ég! Persze. - mosolyogtam.

-Hát akkor majd még beszélünk erről... Megadnád a számod? Mert utána mennem kell.

-Persze. - megadtam a számomat és Selly már ott sem volt.

Még elpróbáltuk párszor a dalt. Jól ment. Saját magam is meglepődtem, hogy meg vagyok magammal elégedve. Szerintem ma jól teljesítettem. Mármint a többiek szavaiból ezt a következtetést vontam le.

Anyu nem tudott értem jönni, mert egy fontos megbeszélése volt. Hát igen... Nála mindig is a munka állt az első helyen, csak azután következett a család...

Mivel anyu nem tudott hazavinni Justinék vittek haza. Persze nem mintha bántam volna.... ;)

Mikor hazaértem még csak háromnegyed hat volt. Áthívtam Kellyt, hogy elmeséljem neki a ma történteket...

31. 45. emelet, 3-as ajtó...

Sziasztok! Itt az új rész... 

Szeretnék komikat kapni *.* ...
Megcsináltam, hogy ne csak regisztrált felhasználók komizhassanak, úgyhogy várom a komikat... :P Volt olyan idő, mikor négy komit, vagy többet is kaptam, most pedig egyet sem... :S 

Ha komiztok lécci írjátok bele, hogy melyik a kedvenc Justin Bieber számotok... ^^ Csak kíváncsi vagyok. :P Köszi... Adél.♥

Másnap Scooter e-mailben elküldte a duett kottáját.

Tényleg nem túl sokat változtattak rajta, így nem volt túl nehéz megtanulnom.

A megtanulására szánt két nap gyorsan elrepült.

Scooter megadott egy címet, ahol a próbák lesznek.

…

Eljött a próba napja.

Már otthon, előre elhatároztam,hogy nem fogom Justinit úgy kezelni, ahogy fél évvel ezelőtt tettem volna.

Fél éve, ha meglátom, először elájulok, aztán sikító- és sírógörcs jön rám, majd jöhet az autogramm kérés és a fényképezkedés.

Ahogy ezt már mondtam, kinőttem ebből a korszakomból. Szeretném őt is csak egy átlagos fiúként kezelni. Nem pedig letámadni, hogy hülyének nézzen, aztán pedig ki-dobjanak, mert nem vagyok megfelelő...

A találkozó helyszínére anyu vitt el kocsival.

A megfelelő címen kidobott, és már száguldott is tovább az irodába. Mindig elfoglalt. :S

A címen, amit Scooter megadott egy kb. 100 emelet magas épület állt.

„45. emelet, 3-as ajtó....”

Mondogattam magamban, mikor beléptem az épületbe,

Beszálltam a liftbe és megnyomtam a 45-ös gombot.

A lift lassan ment felfelé... Nagyon lassan...

Már alig bírtam állni az idegességtől, amit a lift lassúsága csak fokozott..

„Vajon megfelelek-e majd az elvárásaiknak?”

„Ezt nem szúrhatom el, ahhoz túl nagy lehetőség...”

Csak ez a két mondat cikázott a fejemben egész felfelé úton.

A liftajtó kinyílt, ezzel megszakítva nyomasztó gondolataimat.

Megkerestem a hármas ajtót, nagy levegőt vettem, kifújtam és bekopogtam.

Scooter nyitotta ki az ajtót.

-Hééé, Amber... Gyere be! Justin még nincs itt, azt mondta kicsit késik... Idetaláltál?

-Hát... Nagyon úgy tűnik. - mosolyogtam rá és beléptem.

A küszöböt átlépve egy modern, ízlésesen berendezett előszobába érkeztem.

-Gyere utánam. Éppen a nappaliban vagyunk... - indult el. „vagyunk” ??? de hát azt mondta Justin nincs itt...

Elindultam utána.

A nappaliban egy kanapén nem más ült, mint Selena Gomez.

Ámuldozva bámultam... Annyira szép... Mindig is ő volt a példaképem... Mindig olyan akartam lenni, mint ő...

-Hello. - köszönt rám és felnevetett, azzal a jellegzetes, mély hangjával.

-Hello. Amber Feller vagyok. - nyújtottam a kezem, hogy megöleljem, de ehelyett ő felállt, adott két puszit és megölelt.

Ebben a percben még jobban megszerettem.

Leültünk a kanapéra. Hirtelen egy kérdés ötlött fel bennem.

-Hogy-hogy nem Selena énekli a duettet? - néztem Scooterre, Selenára, majd megint Selenára. Ők csodálkozva figyeltek. - Nem szeretnék hálátlan lenni, vagy ilyesmi... De... Miért én?

-Mert kétség kívül nagyon tehetséges vagy, és szerettük volna,ha kapsz egy lehetőséget, hogy megmutasd magad a nagyközönség előtt. - mondta Scooter teljes meggyőződéssel.

„Nagyon tehetséges vagy...” - ez a pár szó hatalmas mosolyt csalt az arcomra.

-Én pedig jöttem hallgatózni... - nevetett Selena. - Scooter és Justin mesélték, hogy milyen jó hangod van... Kíváncsi vagyok rád!

JESSSZUS! SELENA GOMEZ KÍVÁNCSI RÁM?

Sosem gondoltam, hogy egyszer személyesen beszélgethetek vele, nemhogy arra, hogy azt mondja kíváncsi rám....