23. Vele.

Reggel finom illatokra ébredtem. Fél kilenc volt.

Feltápászkodtam, kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom és összefogtam a hajamat egy copfba.

Követtem a finom illatokat. Már mindenki fent volt.

A kanapén ültek és reggeliztek. Biztos a szobapincérrel hozattak fel reggelit.

Mindenki háttal ült nekem, egyedül anyu vett észre. A szám elé tettem a mutatóujjam, jelezve, hogy ne mondjon semmit. Anyu egy halványat bólintott, aztán elnézett rólam.

Odaosontam Jus mögé és egy puszit nyomtam az arcára. Mosolyogni kezdett. Hátradől és megölelt.

-Mi a franc folyik itt? - kérdezte Kenny 'tapintatosan'.

Leültem Justin mellé, egymásra néztünk és Justin már nyitotta is a száját.

-Én és Ő egyenlő szívecske... - monda, hogy Kenny is felfogja. Erre mindenki nevetni kezdett.

Én is megreggeliztem. Pirítóst ettem és ittam egy kis baracklevet. Reggeli után elkészültem.

Elmentem letusolni. Hajat is mostam. Most nem szárítottam meg, így szép hullámos lett az amúgy egyenes hajam.

Azt a ruhát vettem fel, amelyiket Pattietől kaptam Pesten. A szemeimet barnára sminkeltem és felkentem egy kis szempillaspirált is. Amikor kimentem Justin éppen az ágyon fekve laptopozott.

Odafeküdtem mellé és néztem amit TWITTEREN pötyög. Megírta, hogy aki tud jöjjön a Miami-i showra.

Tíz másodpercen belül körülbelül 300-an retweet-elték.

Mikor befejezte a gépezést beszélgettünk.

Úgy döntöttünk lemegyünk sétálni a városba.

Elkéredzkedtünk anyuéktól és elmentünk. Szerencsére a szállodánk a városközpontban volt, így nem kellett elmennünk odáig.

Kézenfogva sétáltunk. Olyan szép volt minden... Az időjárás, a hangulat, a város, a kezemet fogó fiú.... Minden tökéletes.

Néhányan felismerték Justint, de egy autogrammért és egy fotóért cserében békén hagytak minket.

Bementünk egy boltba és vettünk neki egy cipőt. Kék-fekete kockás Supra volt.

Fagyiztunk is és nézelődtünk, aztán leültünk egy padra beszélgetni...

-Neked volt már barátod? - kérdezte Jus.

-Egy... Daninak hívták. - mosolyogtam.

-Szeretted?

-Igen.

-Miért lett vége? - tudakozódott.

-Mert elköltöztünk... Aztán egy darabig még tartottuk a kapcsolatot, de utána rájöttünk ez így nem megy és szakítottunk. - mondtam szomorúan. Szerettem Danit. Igaz, akkor még csak 13 éves voltam, de nagyon szerettem.

-És még tartod vele a kapcsolatot?

-Nem.. - mondtam és könnyek gyűltek a szemembe. - Fél éve egy barátnőm hívott fel, hogy Dani meghalt. Autóbalesete volt. - szipogtam.

Justin megölelt, én is átöleltem. Csak szorítottam. Már nem sírtam. Az ölelése megnyugtatott.

-Sajnálom! - súgta a fülembe.

-Semmi baj! Neked szívesen elmondtam. - elengedtem és elhúzódtam. - De ez olyan fura.

-Micsoda? - ijedt meg.

-Hát.. Az, hogy mindössze egy hete ismerlek és mégis sokkal többnek tűnik... - nevettem.

-De az alatt az egy hét alatt szinte nem is voltunk külön. Mintha házasok lennénk. - rángatta a szemöldökét.

-Nekem tetszik!

-Hát... Nem is rossz... - odahúzott magához és meg akart csókolni.

-Nem is rossz? - fordítottam el a fejem megjátszott sértődöttséggel.

-Nagyon is jó! - nevetett. - Csak csókolj már meg! Nem bírom tovább.

Visszafordultam felé és szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt. Hihetetlenül jól csókol.

Nem igazán szeretek nyilvános helyeken csókolózni, de valahogy nem bírtam ellenállni.

Az idő csak úgy repült. Mikor észbe kaptunk már fél órája csüngtünk egymás ajkain.

Összeszedtük magunkat és beültünk egy étterembe ebédelni.

Miután megebédeltünk hazasétáltunk....

22. Anyai ösztönök? :O

-Hát ti, hogy-hogy már itthon vagytok? - kérdezte Pattie csodálkozva.

-Jöttünk titeket boldogítani! - nevettem.

-Azért megnyugtató, hogy itthon vagytok. - mondta anyu.

Közben levettük a cipőnket és lehuppantunk melléjük a kanapéra.

Justin szótlan volt. Csak mosolygott rám. Én is csak őt bámultam.

-Jézusom, ti együtt vagytok! - kiáltott fel Pattie.

Justinból kitört a nevetésén pedig egy takarót húztam a fejemre, hogy ne lássák mennyire elpirultam.

-Anyu, ezt? Így? - kuncogott Justin. - És honnan tudod? Leskelődtetek? Vagy mi?

-Jól van, de ha nem térek a lényegre, sosem tudjuk meg. És nem, egyáltalán nem kémkedtünk utánatok. - mosolygott Pettie.

Kibújtam a takaró alól.

-És akkor honnan tudjátok? - kérdeztem.

-Hát az a két pár gyönyörű szem árulta el, amivel mióta hazajöttetek egymást bámuljátok. - erre Justinnal összenéztünk és egymásra mosolyogtunk. - Igen, pont így! - nevetett anyu.

-Óóó, én annyira örülök. - sipítozott Pattie. - Olyan szép pár vagytok.

Hatalmasat nevettünk, de anyuék lepisszegtek, hogy ne ébresszük fel az 'alvó oroszlánt', azaz Kennyt.

Nem sokkal később anyuék elmentek aludni.

Mi még néztük a TV-t, de elaludtam a kanapén.

Arra ébredtem, hogy valaki becipel az ágyamhoz.

Résnyire nyitottam a szemem és az ablakon beszűrődő holdfényben láttam, hogy Justin az.

Visszahunytam a szemem. Kíváncsi voltam, hogy mit csinál...

Óvatosan lefektetett, betakart és adott egy jóéjtpuszit a számra.

Pontosabban adott volna, ha hirtelen át nem ölelem a nyakát és meg nem csókolom. Meglepődött,

de vissza csókolt.

-Jó éjt! - súgtam a fülébe.

-Ezek után csak az lehet. - suttogta. Elosont az ágyáig és ő is lefeküdt. 

21. Kikötői vallomás.

Először leültünk egy büfébe. Mindenki evett egy-egy hotdogot és ivott üdítőt. Evés közben három lány felismerte Just. Odajöttek autogrammot és fényképet kérni. Justin fényképezkedett, aláírt aztán udvariasan megkérte őket, hogy hagyják őt enni. Dühösen ült vissza az asztalhoz.

-Mi baj? - kérdezte Pattie.

-Anya, jól tudod mi a baj! Már egy csomószor közöltem interjúkban, hogy legyenek szívesek nem evés közben zaklatni,de mindig ilyenkor találnak meg. Pedig akár mikor szívesen írok alá, csak evés közben nem. - mondta morcos hangon.

-Azért most nehogy már három lány rontsa el a hangulatot! - mondtam, mert nem bírtam nézni a morcos fejeket. Erre Justin elmosolyodott.

Befejeztük a kaját és tovább indultunk. Megálltunk egy csomó árusnál. Az egyiknél mindenki vett magának egy I LOVE MIAMI feliratú pólót emlékbe.

-Nem megyünk haza? - kérdezte anyu, miután fizetünk. Álmos volt a hangja. Biztos kiszívta a nap. :D

-Nemár! Ne menjünk! - morcogtam. - Én még nem szeretnék.

-Hát egyedül nem maradhatsz itt az biztos. - mondta anyu.

-Akkor majd én itt maradok vele. - mondta Justin. - Majd haza sétálunk.

-Rendben... De... - kezdte volna Pettie, de Justin félbeszakította.

-Igen tudom... Holnap koncert... Nem maradunk sokáig... Megígérem.... Éjfélre otthon vagyunk. - mondta Justin unott hangon.

-Rendben! Akkor mi megyünk is. - búcsúztak el és a kocsi felé indultak.

Justinnal sétálni kezdtünk.

-Köszi, hogy nem szóltál anyuéknak... Arról.. - nem mondtam ki mire gondolok, ő is jól tudta.

-Óóó, semmiség. Akkor ezentúl kivel mentem volna bulizni? - nevetett rám.

-Bizti találtál volna valami jó csajt! - mosolyogtam. Kinyújtotta a nyelvét, mire én kacagni kezdtem.

A strand résztől nem messze volt az egyik kikötő. Úgy döntöttünk oda megyünk megnézni. A kikötőben leültünk egy padra.

-Nem találtam volna jobb csajt bulipartnernek... - szólalt meg hirtelen. Nem tudtam erre mit reagáljak, nem mondtam semmit, csak elpirultam.

Áttette az egyik lábát a padon, így felém fordult. Én nem mertem ránézni.... Nem tudom miért... Csak a kivilágított hajókat néztem. Csend következett... Nem kínos, csak gondolkodtunk...

-Felém fordulnál....? Kérlek! - hangzott a kérés Justintól.

Odafordultam. Én is átraktam az egyik lábam, így vele szembe kerültem.

-Nem tudom mi van velem... Én nem szoktam ilyen lenni... - mondta. - Volt az a csók Párizsban. Akkor még nem éreztem semmit irántad... Mármint barátok voltunk, de semmi több... Érted? Aztán, mikor tegnap kiléptél fürdőből a fehér ruhádban... Te jó ég... Tátva maradt a szám... - itt elmosolyodott, de láttam rajta, hogy zavarban van. - Este pedig nagyon megilyedtem, mikor azzal a fiúval csókolóztál, és rájöttem... rájöttem milyen fontos vagy nekem... Hogy milyen jól érzem magam veled... - elnézett a víz felé. Zavarban volt.

-Én is nagyon jól érzem magam veled. - erre visszafordult, a szemei csillogtak. Közelebb csúszott és megölelt. Én is öleltem.

Elhúzódott és mélyen a szemembe nézett.

-Csenge, ez hülyén fog hangzani, de muszáj kimondanom. - mosolygott. - Azt hiszem szerelmes vagyok.

-Igen, kibe? - játszottam meg magam értetlen képet vágva.

Magához húzott és megcsókolt.

Ez volt az első csókunk. Ja nem! A második! :D

De sokkal jobb volt, mint az első. Elhúzódtunk.

-Ez jobb volt, mint az első! - mondta mosolyogva. Hangosan felnevettem.

-Te meg min kuncogsz?

-Csak azon, hogy pont erre gondoltam, és te mondtad ki!

-Passzolunk egymáshoz, még az eszünk is ugyan ott jár.

-Akkor most te is ugyan arra gondolsz amire én?

-Nem tudom! Te mire gondolsz?

-Még egy csók? Hátha az még jobb lesz... - mosolyogtam rá huncutul.

-Ühüm. - bólintott.

Közelebb hajolt. Én becsuktam a szemem, ő pedig a száját az enyémre nyomta és megcsókolt. Visszacsókoltam.

Még hosszú ideig el sem engedtük egymást. Végül elhúzódtunk és hazafelé vettük az irányt. Kézen fogva sétáltunk.

Szerencsére az utcák halvány fényei miatt senki sem ismerte fel őt.

Út közben nevetgéltünk, beszélgettünk, még a hátára is felkapott. *-*

Mikor hazaértünk olyan 11 óra lehetett.

Anyuék még TV-t néztek, csak Kenny aludt.

20. Táncpróba-Strand.

-Mai program? - kérdeztem. Ezt már majdnem minden nap meg kellett kérdeznem. De hát ha egy hírességgel utazol.... ;D

Persze ülhetnék a szállodában egész álló nap, de ha már itt vagyok megyek ahova csak lehet.

-Tíztől táncpróba, aztán anyukáddal tanulás, a délután pedig szabad...

-És a koncert?

-Az csak holnap lesz.

-Akkor délután megyünk strandolni! - jelentettem ki.

-Igenis. - nevetett Justin.

Néztük a TV-t... Közben felébredtek anyuék. Megreggeliztünk.

Hamar eljött háromnegyed 10. Csak Justin és én mentünk. Anyuék otthon maradtak. Kocsiba ültünk és elindultunk. Egy hatalmas, fehér falú épületnél álltunk meg. Bent a recepción megkérdeztünk, hogy hová is kell menni pontosan.

-Első emelet, 23-as ajtó. Könnyű megtalálni! - mosolygott ránk az idős nő.

-Köszönjük! - és már indultunk is fel a lépcsőn.

Tényleg könnyen megtaláltuk a termet. Justin benyitott. A terem hajópadlózott volt, a falakon pedig csak tükör. Három lány és hat fiú ültek a földön és nevetgéltek. Mikor észrevettek felpattantak.

-Héj Justin!

-Jó, hogy itt vagy!

-Rég láttalak! - kiabálták.

Köszöntötték egymást, aztán Jus bemutatott mindenkinek. Igazából már találkozhattunk volna a koncertekkor, de valahogy nem volt idő megismerkedni.

Nem túlzok, ha azt mondom a három órából kettőt elhülyéskedtek.

Szinte egész végig csak nevettünk. De hozzá teszem vér profik voltak.

A próbák urán haza indultunk. Útközben egy étteremből rendeltünk kaját elvitelre....

Hazaértünk, megebédeltünk. Utána anyuval tanultunk egy-egy órát. Most én kezdtem, utánam pedig Justin jött. Három óra tájban végeztünk is.

Mindenki készülni kezdett a strandra. Kiválasztottam a megfelelő fürdőruhát.

Végül is egy keresztben fekete-fehér csíkos felsőrész mellet döntöttem, ami középen (a két mellem között) húzott volt és nem volt pántja. Hozzá egy egyszerű fekete bugyi tartozott.

A fürdőruhára egy pántos, fekete, a nyakánál hímzett ruhát vettem fel. Hozzá a fekete sarum, amit a Pattievel való budapesti vásárlókörút során vettem. Bepakoltam a törcsimet, a naptejet, újságokat és a telefonomat egy nagy strandtáskába és indultunk is.

A tengerpart gyönyörű volt. Kiválasztottunk egy félárnyékos helyet és lepakoltunk. Sokan voltak, de reménykedtünk, hogy senki sem ismeri fel Justint. Levettem a ruhámat és elpakoltam a táskámba. Mindenki elkészült.

-Na ki jön? - kérdezte Justin. Fel volt spanolva, hogy vízhez érhet. Én is hasonlóan éreztem. Hiába...Mindketten halak vagyunk. :) (mármint a csillagjegyünk)

-Én! - ugrottam fel a törcsimről. Alaposan végigmért aztán elindult a tenger felé. Hát... Fiúból van. -.-” :D

Belefutottunk a vízbe. Úszkáltunk, fröcskölődtünk és nevetgéltünk. Nagyon jó elvoltunk.

-Héé! Hideg a víz? - kiabált Kenny a partról.

-Nem! Gyere csak be. - kiabáltam vissza.

Erre elkezdett szaladni a vízbe és egy méterre tőlünk becsapódott. Hihetetlen nagyot fröcskölt és még annál is nagyobb hullámokat keltett.

-Te állat! - ugrott rá Kenny hátára nevetve Justin.

Kenny ledobta magáról és újra birkózni kezdtek... Már megszoktam... -.-” :)

Én inkább kimentem napozni. Egy fél óra múlva ők is kijöttek. Kenny elment büfébe, Jus pedig odaállt mellém és megrázta a haját. A hideg víz váratlanul ért. Felsikítottam, mire mindenki nevetésben tört ki. A körülöttünk lévő emberek oda kapták a fejüket, mire Justin hirtelen ötlettől vezérelve lefeküdt a törcsijére és leterítette fejét, hogy nehogy valaki felismerje.

-Héé, előjöhetsz! - húztam le a fejéről kis idő múlva a törcsit. - Már nem néz senki.

-Tuti?

-Aham. - bólintottam, miután még egyszer körülnéztem.

-Akkor gyere a vízbe! - ugrott fel. Megfogta a kezem és berángatott.

-Na, kellett nekem szólni. - nevettem.

Sokáig pancsoltunk, hülyültünk lent a parton. Egy húsz percre még anyut és Pattiet is sikerült becsalnunk.

Körülbelül este hétig strandoltunk, utána közös megállapodás alapján összepakoltunk és sétálni mentünk a part menti árusok, bárok és büfék között.

19. Szemszögek.

Reggel nyolc felé ébredtem. Körülnéztem. Mindenki aludt, csak Justin nem volt az ágyában. Kimentem a nappaliba, körülnéztem, de ott sem találtam. Aztán meghallottam a folyó vizet az egyik fürdőből. Leesett, hogy fürdik. :D

Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Végre angol nyelvű csatornák – nem úgy,mint Párizsban... Nem tudtam dönteni, hogy a 382 csatornából melyiket nézzem. Végül is egy zenecsatornára kapcsoltam, de meg nem mondom melyikre a 30 közül. Éppen csak klippeket játszottak. Csendben kihoztam a laptopomat a kanapéra és felmentem leellenőrizni az elérhetőségeimet. Semmi nem történt neten. :S Uncsii... Kikapcsoltam a gépet és elnyúltam a kanapén. Így dudorásztam a klippeket.

Justin lépett ki a fürdőből, egy szál törülközővel a derekán. Már sokszor láttam félmesztelenül képeken, és Párizsban is, de most valahogy másnak tőnt. Olyan szexinek. Te jó ég! Eddig nem tetszett Justin! Eddig csak barátok voltunk! Mi van velem?

-Jó reggelt! - mosolyodott rám mikor meglátott. Óóó... Az a mosoly.... Csak bámultam rá.

-Jó reggelt! - mondtam, mikor 'feleszméltem'. - Bocs, csak elbambultam. Reggel van! - füllentettem. Ő csak bólintott és ment felöltözni.

Hátradőltem a kanapén és a fejemre húztam egy párnát.

Kidühöngtem magam, aztán lementem ruháért és bementem letussolni. Hajat is mostam, fel akartam öltözni, de észrevettem, hogy nem vittem be bugyit. -.-” Ó ilyen hülye is csak én lehetek. Magamra tekertem egy törcsit és kiléptem a fürdőből...

JUSTIN SZEMSZÖGE:

Mikor felébredtem még senki nem volt fent. Kiültem TV-zni, aztán úgy döntöttem inkább lefürdök.

Mikor végeztem nem gondoltam, hogy valaki is fent lehet, ezért csak egy törcsit tekertem a derekem köré, úgy léptem ki. Meglepetésemre Csenge ült a kanapén és álmosan bámult rám.

-Jó reggelt! - mosolyogtam rá. Semmi reakcoó csak bámult.

-Jó reggelt! - kapcsolt hirtelen. - Bocs, csak elbambultam. Reggel van! - bólintottam, majd elindultam ültözni.

Egy farmert és egy türkizkék Nike pólót vettem fel. A cipőmet kikészítettem az ajtó elé.Bentre minek vegyem fel !?

Beültem Tv-zni. Csenge közben elment fürdeni. Hallottam ahogy kinyílik az ajtó, ezért hátra fordultam. Csenge egy szál törülközőben lépett ki, a haja vizes volt, lábán és karjain csillogott a pára. Te jó ég, milyen jó nő. De ő csak a barátot látja bennem. Legalábbis mikor múltkor azt mondta. De akkor még én is csak barátként néztem rá....

Aztán tegnap valami megváltozott... Amikor kijött a gyönyörű fehér ruhájában. Nagyon dögös volt!

Csak bámultam rá, elég feltűnően, de nem tehettem róla. Ő tehetett róla. Miért kell ilyen szépnek lennie?

És most kijön egy szál törülközőben... Meg akar őrjíteni?? Sikerült!

Kiszaladt a táskájához, kivett valamit, aztán visszaszaladt. Rám sem nézett. SZERENCSÉRE! Így nem látta, ahogy tátott szájjal bámulom.

CSENGE SZEMSZÖGE:

Kiszaladtam egy bugyiért, aztán vissza. Felvettem a fehérneműmet és megszárítottam a hajam. Felöltöztem. Egy kék pólót vettem fel, amin egy nagy, fekete szívecske volt és egy rövid farmernadrágot. Gondolom mindenki képben van a Miami-i időjárással. A hajamat hátrafogtam egy copfba, a copfot befontam, és feltűztem egy kontyba. Még sosem csináltam meg így a hajam, de tetszett. Szempillaspirálozam, aztán rendet raktam magam után.

Odaültem Justin mellé. Épp valami hülye vígjátékot nézett. Mikor észrevett elmosolyodott és visszanézett a TV-re. 

18. Hála Istennek! Vagyis Justinnak.

-Csenge! Kelj fel! - szólongatott valaki.

Kinyitottam a szemem. Justin mellettem ült egy kanapén. Ben és Micha pedig a kanapé mellett bámultak rám. Sehol senki más. Vége lett a bulinak...

-Mi történt? - ültem fel riadtan. Justin megölelt. Hihetetlenül szorított, aztán zavartan elengedett.

-Nick, az a fiú akivel beszélgettél. Valamit tett a narancslevedbe és elaludtál és most itt vagy.

-Mit csinált velem? - kérdeztem kétségbeesetten és könnyek gyűltek a szemembe.

-Hát... Mikor megláttalak taperolt és csókolgatott egy kanapén... Gondoltam szólok, hogy egy kicsit lassítsatok, de nem reagáltál. Észrevettem, hogy nem is mozdulsz. Elkaptam Nicket és kérdőre vontam. Azt mondta altatót tett a piádba... És most itt vagy! Szerencsére nem történt semmi. - hadarta. Mikor ezt kimondta muszáj volt megölelnem, annyira megkönnyebbültem. Csak szorítottam.

-Hányóra van? - jutott eszembe anyu. Közben még mindig Juson csimpaszkodtam.

-Fél egy. - válaszolta Ben.

-Menjünk? - Elengedtem és bólintottam. Összeszedtem magam, elköszöntünk aztán elindultunk.

A kocsiban egyfolytában csak az eseten járt az eszem.

-Ugye nem mondod el anyuéknak! - kérdeztem bizakovaa.

-Ne mondjam? -

-Ne.... Akkor soha többé nem engednének el sehova. -

-Akkor nem mondom. Nagyon megijedtem. Rám voltál bízva. Ez az egész az én hibám. Otthagytalak egyedül.... És ha nem veszem észre... Akkor....

-De észrevetted! És köszönöm. - közben megérkeztünk a szálloda elé.

-Most már egy buliban sem mehetsz látótávolságon kívülre! - mondta teljesen komolyan.

-Igen apu! - mondtam mosolyogva. - De tényleg köszönöm.

Újra megöleltem. Nem tudom mi volt velem, csak ölelgettük egymást. Nem bírtam elengedni.

Végül még is szétváltunk és felmentünk. A többiek már aludtak, így mi is lefeküdtünk....

17. Buli vann.

Beültünk a kocsiba. Justin elindította az autót és bepötyögött egy címet a GPS-be.

-Nem kérdeztük meg anyuékat, hogy meddig maradhatunk. - jutott eszembe hirtelen.

-De én igen. Egyig! Most van 20:49.... Úgyhogy van bő négy óránk.

-És milyen buliba is megyünk? - kérdeztem kíváncsian.

-Az egyik volt táncosom itt lakik és ő tart ma egy bulit.... Meghívattam magunkat! - vágott önelégült fejet.

-Hát ez nagyon jó lesz.... Senkit sem ismerek onnan.... - nevettem.

-Én sem! Csak Bent. - nyugtatott meg.

Még pár percig beszélgettünk. Elmondta, hogy Ben unta az örökös turnézást, ezért hagyta ott a csapatot. Megtudtam, hogy Justin összes táncosa közül vele volt a legjobb kapcsolatban,de megértette Bent.

Megálltunk egy házzal szemben. A zene ritmusát már kintről lehetett hallani. Jus bezárta a kocsit, az ajtóhoz mentünk és bekopogtunk. Egy kb. 18 éves srác nyitott ajtót.

.Hééé, Justin haver!!! - kiabálta, mikor meglátta Just. Ebből megállapítottam, hogy ő Ben.

Lepacsiztak, ölelkeztek, majd a srác észrevett.

-Ki a hölgy? - kérdezte és rám mosolygott.

-Csenge vagyok. Hello. - fogtam kezet vele.

-Ben Taller. Nagyon örülök. És ti..... ?

-Nem. - mondta Justin. Mindannyian tudtuk mit akart kérdezni. - Ő a tanárnőm lánya és egy nagyon jó barát. - tette hozzá.

Ben betessékelt. Először én mentem be... Utánam a fiúk.

-Szóval csak nagyon jó barát... - 'súgta' oda Ben Jutinnak. Nem sikerült túl halkra, mert meghallottam. Nem reagáltam rá, csak elmosolyodtam.

Bent a házban elég sokan voltak. Nem volt tömeg, de jó bulinak tűnt.

-Ő itt a barátnőm Micha. - húzott oda maga mellé kedvesen egy szőke lányt Ben.

-Hello. Micha vagyok.

-Hello én Justin, ő pedig Csenge.

-Nagyon örülök! Justin a húgom imád, kaphatnék egy autogrammot neki?

-Persze.

-Akkor hozok egy lapot. - Justin bólintott.

Micha elment, majd egy kis idő múlva egy papírral és egy tollal tért vissza. Justin aláírta, majd táncolni mentünk. Meguntam a táncot és leültem.

-Leülhetek? - kérdezte egy hang. Felnéztem. Egy helyes, barna hajú srác volt az.

-Persze. Nyugodtan. - húzódtam odébb.

-Nick vagyok. Te pedig gyönyörű.

-Nem én Csenge vagyok. - nevettem.

-Csenge? Az milyen név? -

-Magyar.

-Az anyukám is magyar.

-Komolyan? - csodálkoztam.

-Tényleg. És... Kérsz valamit inni? Szívesen hozok neked.

-Igen... Valami gyümölcslevet.

-Ok. Hozok. De, maradj itt. Ne menj el! - utasított mosolyogva. Bólintottam.

-Itt leszek.

Elment és két pohár narancslével tért vissza.

Beszélgettünk, közben megittam a narancslevet.

Egyszer csak nagyon elálmosodtam. A szemeim lecsukódtak. Még mielőtt elaludtam kinyitottam résnyire a szemem. Nick taperolt és csókolgatott. Megijedtem, szólni akartam, hogy szálljon le rólam de elnyomott az álom..... 

16. Miami.

Tátott szájjal szálltam le a repülőgépről. Most nem voltak olyan sokan, csak néhány paparazzi lézengett körülöttünk. Őket Kenny megoldotta.

Körülnéztem... Csak pálmafákat láttam és a kék eget. Gyönyörű volt. Imádom ezt a helyet. *-*

A repülőtérről szokás szerint a szállodába mentünk lepakolni. Most mind az öten egy lakosztályban voltunk. Volt egy hatalmas hálószoba öt franciaággyal. Még sosem láttam így berendezett szobát. Volt még egy nappalirész és két fürdő. Konyha nem kellett, mert volt szobapincér és a földszinten egy nagy étterem is.

Leültünk beszélgetni a nappaliban egy kanapéra.

-Mehetnénk ma még valahova, nem? - kérdezte Jus és reménykedve rám nézett. Tudta, hogy imádok éjszaka kijárkálni. - Mert úgyis aludtunk a repülőn!

-Tőlem mehetünk, de hová? - erre elmosolyodott.

-Hát.. Azt nem tudom.... Majd keresek valami bulit.

-És ki jön? - néztem körbe.

-Én nem megyek! - mondta Pattie. - Fáradt vagyok.

Anyu is ezen a véleményen volt.

-És te, Kenny? - néztem rá. Szinte már aludta fotelben.

-Ha kellek megyek. - szuszogta.

-Aludj csak! - csapott Justin a térdére. Felállt. - Akkor gondolom még készülődni is akarsz. - nézett rám, arra célozva, hogy talán elkezdhetném.

-Ja, igen. - pattantam fel a kanapéról.

-Ok. Akkor menj készülni, én keresek valami bulit.

Bólintottam és a táskámhoz indultam.

Egy pánt nélküli fehér ruhát választottam. A mellemnél passzos volt, a mellem alatt egy csipke volt és onnan az anyag szépen esett. A combom közepéig ért.

A fürdőszobába siettem. Letussoltam, felkaptam a ruhát, a hajamat oldalra fontam egy copfba és egy masnit kötöttem a végére. A szememre egy kis csillogó szemhájpúdert tettem, és szempillaspiráloztam. Egy kis arcpír és készen is voltam.

Ahogy kiléptem Justin odakapta a fejét. Szemei tágra nyíltak. Nem mondott semmit csak bámult. Elpirultam, elég kínos volt. Anyu is nézett, egy dicsérő pillantást vetett rám.

-Vigyázz a lányomra. Nehogy valaki elrabolja. - mondta nevetve Justinnak. Nem értettem ezzel mire céloz.

-Persze! - mondta zavartan. - Indulhatunk? - ekkor vettem észre, hogy ő már át is öltözött.

-Igen... Találtál valamit? - indultam az ajtó felé.

-Igen, de cipőt nem veszel? - kérdezte nevetve.

Lenéztem a lábamra... Mezítláb voltam.

-De... - szaladtam vissza. Egy magas, telitalpú, fehér szandált vettem fel. Így pont olyan magas voltam, mint Justin. Nem értem miért mondják rá, hogy alacsony.

Le indultunk a kocsihoz....

15. Szeretni való híresség.

A belvárosig kocsival mentünk. Otthagytuk egy parkolóban. Ekkor mát úgy 11 óra lehetett. Egyikőnk sem ismerte a várost, szóval elindultunk egy irányba, hogy majdcsak kilyukadunk valahol.

Addig mentünk, amíg egy sétálóutcához értünk. Ott leültünk egy kávézóban. Mindannyian ittunk egy-egy jegeskávét. Jól esett végre leülni. Megittuk, közben pedig – főleg Kenny beszólásain – nevetgéltünk. Justinnak eszébe jutott, hogy itt még nem vett cipőt (-.-”), ezért be is mentünk egy butikba.

Vett egy szürke Supra cipőt, aminek a talpa és a fűzője fehér volt. Kenny is vett magának pólókat.

Mikor fizettek újra sétálni mentünk.

-Csoda, hogy találtál magadra pólót. - hányta oda Justin Kennynek. Ez „egy cseppet” csúnya beszólás volt, de Kenny sem hagyta magát. Verekedni kezdtek az utca közepén. Én csak mentem tovább, mintha mi sem történt volna. Egy idő múlva utolértek. Justin tiszta kóc volt, Kennyi pedig kicsit bicegett. Nevetséges volt. Kennyi bicegett?? Aki háromszor akkora, mint Justin?

-Elintéztétek egymást? - kérdeztem mosolyogva.

-Nem látszik? - mutatott Kenny a lábára durcásan. Justinból kitört a nevetés, mire Kenny nyakonvágta őt. Majdnem összeestem a nevetéstől.

Sétáltunk még, nézelődtünk, aztán nagy nehezen megkerestük a kocsit és visszamentünk a szállodához.

Sikeres kiruccanás volt. Justint senki nem ismerte meg.

Mikor visszaértünk már fél kettő volt. Összepakoltam a táskámból kiszedett cuccaimat és átmentem Pattie szobájába. Ott megbeszéltük, hogy lehordjuk a cuccokat, hogy később ne kelljen. Lehordtuk. Elmentünk ebédelni egy pizzázóba, aztán rögtön onnan indultunk a koncertre.

Ez egy kisebb koncert volt, egy színházteremben. A nagy Miamiban lesz.

Ez sokkal jobban tetszett, mint az előző kettő. Itt sokkal közvetlenebb volt minden. Jus egy szál gitár kíséretében énekelt a kb. 400 rajongónak. Ők is énekeltek vele. Fantasztikus élmény volt. A koncert végén a fanok hatalmas tapssal búcsúztak Justintól.

Kifelé menet hatalmas szükségünk volt Kennyre. A színház előtt hatalmas tömeg gyűlt össze. Azok a felháborodott belieberek akik nem jutottak be a koncertre. Justin, hogy enyhítse rajongói 'fájdalmát' kiosztott pár autogrammot és elénekelte a Favourite Girl-t.

Hihetetlen gesztusokat tesz a rajongói felé. Talán ezért is ilyen népszerű. Nem sok híresség állna meg a tömeg közepén és adna improvizált koncertet.

A fellépésről rögtön a repülőtérre mentünk, mert már háromnegyed hat volt. Gyorsan felpakoltuk a csomagokat és már szálltunk is fel.

Az úton aludtam. Bár nem túl sokat, mivel az út mindössze egy óra volt.

Megérkeztünk...

14. Reggeli unalom.

Reggel kilenckor keltem fel. Csokismüzlit ettem reggelire, majd elkezdtem készülődni. A hajamat kontyba fogtam, a frufrumat pedig feltűztem, hogy ne lógjon ki. Egy mintás fehér pólót vettem fel, egy sötétszürke farmert és egy fekete csizmát. A szememet cicásra húztam ki, és egy kis szájfényt is felkentem.

Fél tízre már készen is voltam. Gondoltam átmegyek Pattiehez és megkérdezem mi a mai program. Ő még pizsamában volt, és egy bögre forró teával a kezében nyitott ajtót.

-Jó reggelt! Zavarok? - kérdeztem, mert még elég álmos arcot vágott.

-Óóó, dehogy! Gyere csak! - intett befelé. - Nagyon csinos vagy! Egy teát?

-Most nem! Köszönöm! - ráztam a fejem. - Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, mi a mai program!? - ültem le a kanapéra.

-Hát délelőttre semmi... Csak lustálkodás. Aztán háromra ott kell lennünk a koncerten, hatkorpedig indul a repülő Miamiba.

-Rendben. Köszi. Akkor délelőtt szabad program? - kérdeztem izgatottan.

-Igen. Van terved?

-Szerintem elmegyek sétálni. Még sosem sétáltam Amerikában. - nevettem.

-Egyedül?

-Hát... Nem tudom...

-Ne menj egyedül... Inkább hívd el Justint. Ráfér egy kis testmozgás. Tegnap úgyis egész nap a gépen ültünk.

-Ok. Akkor megek, megkérdezem. - pattantam fel. Kimentem a szobából és az egyel arrébb lévő szobaajtón kopogtattam. Justin nyitott ajtót. Elég nyúzott feje volt. Látszott rajta, hogy éjszaka keveset aludtak.

-Gyere be! - mondta álmos hangon.

Mikor beléptem tátva maradta a szám. A tegnapi ruhák szétdobálva, üres Redbull-os üvegek az asztalon és a földön, egy csomó videójáték össze-vissza. Igazi fiúszoba.

-Ezt egyetlen éjszaka alatt hoztátok össze? - kérdeztem meglepődötten.

-Hát jah... Elvoltunk az éjjel... - nevetett Justin.

-És Kenny hol van?

-Éppen fürdik. Meglesed? - kérdezte hülye mosollyal.

-Bolond! - ütöttem vállba. - Na szóval... Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem lejöttök- e a városba!?

-Persze. Mikor?

-Én készen vagyok. Rajtatok múlik! - mutattam a szobára, utána pedig Justinra.

-Akkor mi elkészülünk, és ha készen vagyunk bekopogunk érted.

-Jó. Akkor én megyek. És légy szíves ne három óra múlva. Akkor inkább lemegyek egyedül.

-Jóó-jóó! Maximum egy óra! - bizonygatta. - Mellesleg jól nézel ki! - kiabálta utánam, mikor már az ajtó felé tartottam.

-Köszi! - kiáltottam vissza, és mentem a szobánkba.

Háromnegyed óra múlva Justinék kopogtak az ajtón.

-Indulhatunk? - kérdezte Kenny.

-Na végre! - rontottam ki az ajtón. Erre mindketten grimaszokat vágtak. Jót mosolyogtam rajtuk, aztán elindultunk.

13. Repülőút.

Reggel hatkor a telefonom ébresztőjére keltem. Kikászálódtam az ágyból, és felébresztettem anyut.

Pattieék már reggeliztek. Odaültünk hozzájuk. Megreggeliztünk, aztán készülni mentem. Kiválasztottam a ruhámat. Egy zöld-fehér kockás inget vettem fel, egy fekete nadrágot és az új zöld cipőmet. Bevittem a ruhákat a fürdőbe, lezuhanyoztam, felöltöztem és megfésülködtem. A szememet kihúztam fekete szemceruzával, felkentem egy kis szempilla-spirált, megfésülködtem és már készen is voltam. Összepakoltam a cuccaim és kihordtuk a táskáinkat a folyosóra, az ajtó elé. Pattie lement kijelentkezni a szállodából. Mikor visszajött lehordtuk a bőröndöket és bepakoltuk a kocsiba. Háromnegyed kilencre értünk a repülőtérre, ahol csatlakozott hozzánk Kenny.

-Csá Kenny. - ugrott rá Justin a nagydarab testőrre.

-Héé, Justin! Jó, hogy látlak! - köszönt vissza. Lepacsiztak, aztán Jus bemutatott minket.

Felpakoltuk a bőröndjeinket, aztán felszálltunk. Most már nem izgultam a repüléssel kapcsolatban. Megint az ablakhoz ültem. Az út körülbelül 11 órás.

Felszállás után laptopoztam két órát. Meguntam és eltettem. Hozattam magamnak narancslevet.

Justin, Kenny és én odaültünk egy TV elé, és Kenny csatlakoztatta rá az Xbox-ot. Játszani kezdtünk. Először valami lövöldözős hülyeségen játszottunk, aztán baseball-on és kosárlabdán. Kosárlabdában megint megvertem Justint.

-Na ez már nem kezdők szerencséje! - kérkedtem, miután megnyertem a meccset.

-Ez csak véletlen volt! - bizonygatta Justin.

-Jó neked, hogy lány vagy! - nevetett Kenny. - Mikor én nyerek egy játékot, rögtön verekedni kezd.

Erre mindhárman kacagni kezdtünk. Úgy három órát játszottunk és utána rendeltünk magunknak ebédet. Nagyrészt hamburgert és sültkrumplit rendeltünk, mire a stewardes elég furán nézett ránk.

-Úúúú, ez a nő... Tuti azt gondolta: Ez nem egy gyorsétterem! - mondta Kenny és megpróbálta utánozni a stewardes hangját. Hihetetlen mennyit nevettünk az úton.

Mindenki nagyon jófej, és Justinon nem lehet érzékelni, hogy egy világhírű énekes tinisztár. Pont olyan, mint a többi 16 éves fiú.... Őrült. (:

Az út hátramaradt részében nevetgéltünk, beszélgettünk és Xbox-oztunk. Ezalatt a 11 óra alatt egy igazi Xbox-zsenivé nőttem ki magam. Csak úgy aláztam a két fiút kosárban és baseballban.

Este nyolc felé érkeztünk meg. Mikor kinéztem a repülő ablakán felfogtam, miért kellett Kenny.

A reptéren többszázas tömeg gyűlt össze Justin üdvözletére. Riporterek, rajongók, paparazzik. Rengetegen voltak. A repülőtér biztonságiőrei kordont vontak a repülőgép és a rajongók közé, hogy le tudjunk szállni.

-Vegyetek fel kapucnit, sapkát vagy napszemüveget! - utasított minket Kenny. Mindenki így tett. Kenny odaállt az ajtóhoz, háromig számolt és kinyitotta. Elsőnek Pattie szállt le, utána anyu, én, Kanny és végül Justin. Villogtak a vakuk, a lányok pedig torkuk szakadtából sikítoztak. Rosszabb volt, mint a koncerten. Valahogy átküzdöttük magunkat a tömegen. A repülőtér előtt egy fehér Audi Q7 állt. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat és indultunk is a szállodába.

Gyönyörű szálloda volt. Most anyu és én külön szobát kaptunk. Egy másikban Pattie, egy harmadikban pedig Justin és Kanny laktak. Sajnos csak ezt az egy éjszakát töltjük Jacksonville-ben.

Másnap délután koncert, aztán a koncer tután mát utazunk is tovább Miamiba.

Kicsit elrendezkedtünk, aztán lezuhanyoztunk, egy kicsit még tv-ztem és elmentem aludni.

12. Fárasztó nap.

Kilenc órára mindenki elkészült. Hozattunk fel reggelit és közben megbeszéltük, hogy hová menjünk a nap folyamán. Végül egy bevásárlóközpontot tűztünk ki célul. Justin útközben 'beavatott', hogy minden koncerthelyszínen vesz minimum egy cipőt. Hát elnézve a cipőkollekcióját, egyáltalán nem lepődtem meg.

Bejártunk vagy kilenc cipőboltot, mire találtunk neki olyat, amilyenje még nincsen. Egy türkizkék, limitált szériás magasszárú NIKE cipő volt. A pipa fekete rajta.

Én is vettem egyet, vagyis anyutól kaptam egyet. Az enyém zöld magasszárú és sárga pipa volt rajta. Justin találta, de nagyon bejött. Közben rájöttem, hogy csak egy pólómmal tudnám felvenni, így vettem még hozzá három felsőt és egy ugyanolyan zöld kabátot, és még nadrágot, még egy cipőt és egy csomó pólót. Justin, anyu és Pattie is vettek maguknak egy csomó mindent. Hihetetlen sok szatyorral vonultunk végig a bevásárlóközponton. Mindenki megbámult. Még sosem vettem ennyi mindent egyszerre.

A plázában ettünk. Mindenki pizzát.

-Most mibe pakoljuk ezt a sok ruhát? - mutattam a szatyrokra.

-Hát... Akkor még bőröndöket is kell vennünk. - nevetett fel anyu. Láthatóan élvezte a vásárlást.

Én olyan fáradt voltam az egésznapi járkálástól, a tegnapi későnfekvéstől és a mai koránkeléstől, hogy inkább hazamentem. A cuccaimat otthagytam. Azt mondták hagyjam ott. Ne cipeljem gyalog.

Szerencsére a szálloda nem volt túlságosan messze így odataláltam, és el sem aludtam útközben. Bent lerúgtam magamról a cipőm és ledobtam a kabátom és ledőltem az ágyra. Rögtön elaludtam.

Mikor felébredtem nagyot nyújtózkodtam és felültem. Az ágyam végében egy gyönyörű szürke, gurulós bőrönd volt. Lila virágok voltak ráhímezve. Mikor megláttam elmosolyodtam. Ránéztem az órámra 18:26. Tehát három órát aludtam. Összeszedtem magam, kikászálódtam az ágyból és megkerestem anyuékat.

Anyu éppen Justinnal tanult, Pattie pedig újságot olvasott.

-Sziasztok! - köszöntem nekik. - Köszönöm a bőröndöt. Nagyon tetszik. Gyönyörű.

-Édesanyádnak köszönd. Ő vette és ő is választotta. - magyarázta Pattie.

Odaszaladtam anyuhoz, megöleltem és megpusziltam. Justin után én következtem a tanulásban. Egy óra alatt megtanultam és anyu most nem adott 'házit' vagyis önálló feladatot. Mikor készen lettünk, már indultunk is a koncerthelyszínre.

A soundcheck következett. Itt sokkal több V.I.P. -s volt, mint Budapesten. Justin azt mondta üljek be a színpadra. Először vonakodtam, de addig kérlelt amíg bementem. Mikor a lányok megláttak rögtön fújolni kezdtek. Justinra néztem egy amolyan 'énmegmondtamhogynemjóötlet' fejjel. Elmosolyodott és megszólalt.

-Héj! Lányok! Lányok, nyugi! Ő nem a barátnőm. - nagy üdvrivalgás tört ki, mire nevetnek kellet. - Ő itt Csenge. A tanárnőm lánya. Velünk utazik a turnén. - erre az előbbihez hasonló utálkozás támadt. A soundcheck végén lementem a színpadról.

-Te jó Isten! Mi lesz, ha barátnőd lesz? Szegény lány! - mosolyogtam Justinra.

-Hát az tény, hogy elég erős idegzetűnek kell majd lennie. - nevetett és elszaladt öltözni.

A koncert jól sikerült. Minden hasonlóan zajlott, mint a Magyarországi koncerten. Jus ittis beült egy szívecskébe, itt is gyönyörű lány volt a OLLG és itt is ugyan azok a dalok hangoztak el, mint akkor, csak más sorrendben.

Anyunak is nagyon tetszett. Látni lehetett az arcán, hogy élvezi ezt az egész dolgot ami a napokban történt velünk. Ezt jó volt látni. Én is így éreztem.

Fél 11 körül keveredtünk vissza a szállodába. Siettünk aludni, mert holnap reggel kilenckor indulunk Amerikába. Ó te jó ég! Megyek Amerikába! (:  Az első megállónk Jacksonville.

11. Rákérdezzek?

Reggel elég korán keltem fel. Még mindenki aludt. Megnéztem a telefonomon az órám, 5:48. Szerintem még sosem keltem ilyen korán. Megpróbáltam visszaaludni, de nem tudtam. Elcsoszogtam a bőröndjeimig és megkerestem a laptopom.

Felmentem Facebook-ra. Egy csomó osztálytársam írt nekem, hogy miért nem vagyok suliba. Mindegyiknek írtam valami hazugságot, úgysem hinnének nekem. Felmentem Twitter-re is. Megnőtt a követőim száma mióta Justin követett. Lejelentkeztem. Kiírtam, hogy hol vagyok hátha valaki elhiszi. Csak annyit írtam:

„ Anyu kapott egy jó ajánlatot, most itt vagyok Párizsban. El sem hiszem. (: ”

Jobbnak láttam Justint és Pattiet nem beleírni. Úgy még hihetetlenebb lett volna.

Meguntam a laptopozást. Felöltöztem, Megfésülködtem és szempilla-spiráloztam. Mikor kijöttem a fürdőből motoszkálást hallottam. Justin volt az. Azt hitte még senki sincs fent.

-Jó reggelt! - suttogtam neki. Erre ő úgy megijedt, hogy felsikított ( :D ) és eldobta a kezében lévő – szerencsére még üres – poharat. Anyuék szerencsére nem ébredtek fel rá. Nevetgélni kezdtünk.

-Amúgy neked is! - mosolygott. - Jössz velem TV-zni?

-Aham. - bólogattam. Leültünk a kanapéra, majd Justin bekapcsolta a TV-t.

-Mit nézzünk? - kérdezte. Felnevettem, mire értetlenül bámult.

-Nekem mindegy. Úgy sem értek belőle egy árva szót sem. - magyaráztam, mert az összes adó francia nyelvű volt. Elgondolkoztam a tegnap este történteken. Nem tudtam felhozzam-e, vagy ne.

Végül úgy döntöttem igen.

-Justin! - szóltam hirtelen.

-Igen? - kapta oda a fejét.

-Mi volt tegnap az a csók? Mármint öt napja ismerlek.... - hadartam. - …. én nem vagyok szerelmes.

-Ahhh... Nézd... - dadogott. Látszott rajta, hogy nem ezzel kapcsolatban várt hozzászólást. - Én nem tudom mi volt velem tegnap. - kezdett bele. - Csak régen töltöttem ennyi időt egy lánnyal, ráadásul olyan széppel, mint te. De igazad van. Sajnálom, és én sem vagyok szerelmes. - mondta. - MÉG. - tette hozzá nevetve és rám kacsintott. Megboxoltam az oldalát.

-Áááá... - sóhajtottam fel. - Akkor jó. Mert nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi. - ezután kisebb csend következett. Nem kínos csönd, csak ö TV-t nézett, én pedig a telefonomon pötyögtem.

-És mi lesz a mai program? - kérdeztem, megtörve a csendet.

-Hát... Úgy tudom ma szabad a nap. Csak este fél nyolckor kell a koncerthelyszínre mennünk. Nem tudom mit csináljunk. Majd, ha anyuék felkelnek együtt kitaláljuk. Na én akkor most elmegyek fürdeni. - mondta és feltápászkodott.

Amíg fürdött én kapcsolgattam a TV-t. Közben anyuék is felébredtek. Odaültek a kanapéra és velem

'nézték' a TV-t....

10. Egy este fura véggel...

Egy gyönyörű asztalt kaptunk a felső étteremben. Megbeszéltük ki mit kér, Justin pedig – mivel ő tudott a legjobban franciául rendelt. Az ételekre egy csomó időt kellett várni. Én az ablakon bámultam kifelé. Néztem a város fényeit. Gyönyörű volt. Egyszer csak egy nagyot sóhajtottam.

-Mi a baj? - kérdezte Pattie. - Honvágyad van?

-Nem az nincs, csak fura, hogy az utóbbi három napban szinte nem is beszéltem magyarul. Csak anyuval. Ez nagyon szokatlan.

-Akkor taníts meg pár szóra! - kapta fel Justin a fejét.

Mondtam neki pár szót. Például, hogy kérem, köszönöm, szia.... Ilyesmiket....

-És a kosárlabda hogy van?

Elmondtam neki és azzal kezdett el szenvedni, hogy helyes kiejtéssel mondja ki. Addig küszködött, amíg sikerült neki. Erre felpattant a székről és meghajolt.

-Köszönöm! - mondta magyarul. Mi pedig megtapsoltuk. Közben kihozták a kaját. Én homársalátát ettem,Justin mondta, hogy finom. Tényleg az volt. Megettük, majd haza indultunk.

Útközben megbeszéltük Justinnal, hogy elkéredzkedünk bowlingozni.

A szálloda előtt megálltunk.

-Anyu, elmehetünk Csengével bowlingozni? - Pattie és anyu összenéztek.

-Persze, de ne maradjatok túl sokáig! Holnap koncerted van!

-Rendben. Már fél kilenc van. - néztem az órára.

-Éjfél? - kérdezte Jus könyörgő szemekkel.

-Ok. Éjfél, de egy perccel sem tovább. - azzal már be is mentek a szállodába.

-Jó, de te ennyire ismered itt a terepet? - kérdeztem félve.

-Nem megyünk messze, itt láttam három utcányira egy bowling-clubbot, mikor kocsival mentünk az interjúra. - és elkezdett sétálni.

-Akkor megnyugodtam. - mondtam és utánaszaladtam.

Pontosan három utcányira rá is leltünk a bowling-clubra. Béreltünk cipőket, majd elkezdtünk gurítgatni.

-Úúúú, a francba! - kiáltott Justin egy félresikerült gurítás után. - Itt is lemosol a pályáról. - pedig hozzá kell tenni nagyon jó bowlingozik.

-Már megint kezdők szerencséje. - most én következtem. Tíz bábúból kilenc eldőlt.

Ránéztem, láttam hogy elgondolkozott.

-Úgy imádom Európát, itt nincsenek mindig a nyomomban az újságírók és a rajongók. Nem úgy, mint Amerikában. Itt minden nyugisabb.

-Nem! Itt éppenséggel senki sincs! - néztem körbe. A teremben csak mi voltunk és egy ott dolgozó férfi.

-Az jó! - lépett közelebb.

-Biztos mindenkinek korán kell otthon lennie, mert holnap suli. Milyen jó nekünk. - léptem el zavartan és gurítottam egyet.

-Ez tarolt! - kiáltotta.

-Hát igen! Ügyes vagyok, és okos.... - hencegtem.

-És szép! - egészítette ki, majd odalépett és megcsókolt. Átöleltem a nyakát és visszacsókoltam.

-Ez tiszta olyan, mint a Baby klippedben. Sablonos... - nevettem.

-Áááá, sablonos? - hunyorodott el. - Baby, baby, baby oooh. - kezdte el énekelni.

-Őrült! - indultam el a pult felé.

-Mit kérsz? - rohant oda mellém.

-Narancslevet!

-Ok. Deux tasses de jus d'orange, s'il vous plait. - fordult a pincér felé.

Mosolyogva néztem.

-Mit mosolyogsz? - kérdezte, mikor rámnézett.

-Semmit, csak jól áll ez a raccsolás.

-Köszönöm. - mondta magyarul.

-Haha... A különböző nyelveken beszélés nagyon megy neked. - közben kiadták a két narancslevet.

Ivás közben beszélgettünk. A csókot nem mertem felhozni.

-Hány óra? - kérdeztem.

-Fél tizenkettő. Szerintem menjünk! - fizetett, majd megfogta a kezem. Átvettük a cipőnket és visszasétáltunk a szállodához. Mosolyogva léptünk be de anyuéknak nem szóltunk semmit a történetről. Igazából még én sem tudtam pontosan mi is volt ez. Gyorsan letusoltam és aludni mentem...

9. Párizs.

Reggel, mikor felébredtem Justin és Pattie már reggeliztek.

Finom bacon illat terjengett a szobában.

-Jó reggelt! - köszöntem nekik.

-Jó reggelt! Gyere enni! - mosolygott rám Pattie.

-Óóóó, köszönöm! - ültem le az asztalhoz.

-Ma be kéne iktatni egy kis városnézést. - ajánlotta fel Justin két falat között.

-Fél tízkor van egy interjú, aztán szabad a nap. - mondta Pattie.

-Rendben, akkor utána városnézés, aztán vacsi az Eiffel-ben.

-Te jó ég! Ok! Megvettetek! - mosolyogtam. Csak ennyit bírtam kinyögni.

Közben anyu is felébredt. Megreggeliztünk, majd összekészültünk.

Justin az interjút a Premiere Radio élő műsorában adta. Nem értettem volna egy mukkot sem belőle, ha Pattie /aki egy kicsit tudott franciául/ nem fordított volna. A szokásos kérdéseket tették fel neki. Azok, hogy hol fog az elkövetkezendő időben koncertezni, hogy tetszenek-e neki a francia lányok, hogy hogy viseli az időeltolódást és természetesen, hogy van-e barátnője. Erre Justin így válszolt:

-Nincs barátnőm, és igazából nem is tudnék rá kellő időt szakítani, mivel egyfolytában úton vagyok.

Fiatal vagyok és van még időm megtalálni az igazit, de jelenleg az éneklésre szeretnék koncentrálni.

De a lányoknak üzenem azért nyitva tartom a szemem! - mondta mosolyogva.

-Köszönjük JB. Ez volt az utolsó kérdésünk. Most pedig első telefonálónk nyerhet két jegyet a koncertjére, ha egy kérdésre jól válaszol.

Közben Justin kijött, felöltöztünk és elindultunk felfedezni Párizst.

Fél tizenegy lehetett, amikor nekivágtunk a városnak. Ide-oda kapkodtam a fejem a látnivalók után. 2 múzeumba is benéztünk, Justint pedig meglepetésemre - hiszen fiú - érdekelték a látnivalók.

Egy nagy parkba értünk. Az volt a neve, hogy Parc du Camps de Mars. A park körüli épületek szinte mindegyikében étterem volt.

-Melyikbe megyünk? - kérdezték anyuék.

-KFC! - kiáltottuk egyszerre Justinnal.

-Rendben, akkor mennyünk oda. - egyeztek bele anyuék.

Anyuék sorba álltak, mi pedig asztalt foglaltunk. Miután megettük, hazamentünk. Otthon anyu leült Justinnal tanulni. Tanultak egy órát,majd velem is egy órát. A kapott házit megcsináltam, aztán Xbox-oztunk. Még sosem Xboxoztam ez előtt. Hülyeségnek tartottam.

-Héj, te lealázol! - vágott sértődött fejet Jus, amikor már a harmadik kosármeccset nyertem meg.

-Csak kezdők szerencséje. - vígasztaltam.

-Jah. Persze. Más nem is lehetne. - nyugodott meg.

-Óóóó, hogyne. Senki nem alázhatja földig a nagy Justin Biebert. - löktem meg vállal. Erre eldobta a konzolt és elkezdett csikizni. Az éppen számban lévő Dr. Pepper /gyengébbek kedvéért Cola/ az orromon jött ki.

Utána még fél órán át nem tudtuk abbahagyni a nevetgélést.

Elmentem átöltözni, mert a pólómon egy nagy Cola-folt ékeskedett.

Mikor készen lettem anyuék már vártak. Indultunk a vacsorára.....

8. Ideál.

Arra számítottam, hogy rengeteg rajongó fog tolongani a reptéren, de úgy látszik sikerült eltitkolni

az érkezés időpontját. Justinra csak négy lány várt, mikor leszálltunk.

-Na megyek, dobok nekik egy-egy autógrammot. - szaladt oda Justin a lányokhoz.

Megvártuk, majd a parkolóba mentünk. Megkerestük a fekete Range Rovert, amit Pattieék béreltek ki
előre. Bepakoltunk és elindultunk a szállodánkhoz.

-Nézd, nézd, nézd. - mutatott ki Justin az ablakon.

-Ohh, ott van az Eiffel-torony! Milyen.... - nem jutott eszembe egy szó sem. - nagy. - böktem ki végre. -
 Justin felnevetett.

-Az a megfigyelőkészség. - mondta gúnyolódva.

-Nem hiszem el, hogy mindig beoltasz. - böktem meg nevetve és kinéztem az ablakon.

-Nézd, nézd, nézd! - kiáltottam fel hirtelen. Justin odakapta a fejét. - Ott van álmaid nője. - mutattam egy
finoman szólva 'nem túl szép' nőre.

Ő tényleg azt hihette először, hogy valami tényleg szép nőre gondolok, így mikor meglátta a célpontot kicsit
lefagyott a mosoly az arcáról.

-Hülye! - kuncogott. - Akkor most megkeresem életed férfiát. Várj.....

Kis idő múlva felkiálltott.

-Ott van! - mutatott egy kukásra. Minden álmom valóra vált mikor megláttam. xD

-Azt hiszem szerelmes vagyok. - mondtam az ablakra tapadva, 'szerelmesen'.

-Haha. Tudtam, hogy jó ízlésem van. - kisebb csönd. - De most komolyan, neked milyen pasik jönnek be?
hát ez egy kicsit hirtelen jött kérdés volt. Elgondolkoztam...

-Fontos, hogy könnyen oldódjon, ne feszengjen nagyobb társaságban sem. Ne legyen szótlan, hisz én sem
vagyok az. Ha szükség van rá komolyan is tudjon viselkedni.

-És kinézetre?

-Zac Efron. - vágtam rá.

-Én hasonlítok Zacre. - mondta a szemöldökét rángatva. Megráztam a fejem.

-Ok. Én elmondtam... Most te jössz.

-Hát... Fontos tulajdonság, hogy diszkrét legyen. Tudjon titkot tartani, mert ha valami személyes dolgot
elmond, másnapra már az egész világ tud róla. Ezen kívül jó legyen a humorérzéke, és bízzon bennem. Ez
fontos. Külsőre pedig Beyoncé, Cheryl Cole és Taylor Swift is bejön. Tehát nincsen kifejezett ideálom.

-Ők gyönyörűek. Tényleg.

-Megérkeztünk. - hallottuk elölről Pattie hangját.

Bevonszoltuk a nem kis mennyiségű csomagot a liftbe. Alig fértünk be tőlük. A 4. emeleten volt a szobánk. A
73-as, 74-es szobát kaptuk meg. A két szoba összenyitható volt, Pattie rögtön kinyitotta a választóajtók. Az
ablakok a kivilágított Eiffel-toronyra néztek. Egy pár percre kimentem az erkélyre, majd letusoltam és aludni
mentem.

7. A várva-várt út.

A nehéz elalvás miatt csak reggel 10-kor keltem. Mikor ránéztem az órára rögtön kipattantam az ágyból. Letussoltam, megcsináltam a hajam, sminkeltem, felöltöztem. Azt a pólót vettem fel, amit kedden vettem Pattievel. A felirat ez volt rajta: Love me. Értem már miért tetszett neki annyira – gondoltam magamban.

Amikor leértem anyu lent pakolgatott.

-Jó reggelt! - mondtam és nyomtam az arcára egy puszit. Ő még beszaladt a suliba ahova jártam, elhozta a bizonyítványom és kikért. A nap folyamán szinte csak pakoltunk. Ebédelni elugortunk, mert nem akatuk már bekoszolni az edényeket. Fél hatra készültünk el. Kihordtuk a csomagjainkat a ház elé. Összesen hét darab bőrönd gyűlt össze. Justinék háromnegyed hatra jöttek értünk.

-Sziasztok! - szálltak ki a kocsiból, hogy segítsenek bepakolni. Alig fértünk be a rengeteg bőröndtől, már nekik is be volt pakolva.

Elindultunk a reptérre. Nem kellett sokat várni, talán öt perc sem volt, mire felszállhattunk. Még sohasem utaztam repülőn, ezért kicsit szorongva ültem a helyemen. Ezt Justin is észrevehette, mert nyugtatgatni kezdett.

-Csak először ilyen rossz. Ha megszoktad már olyan lesz, mintha autóban ülnél... Csak a kilátás sokkal szebb. - rámosolyogtam, ezzel köszönvén meg, hogy próbál nyugtatgatni, ami bevallom nem nagyon sikerült neki.

Az első osztályon utaztunk. Fehér bőr ülések. Ilyen sorrendben ültünk:

Pattie – Anyu – Justin – Én – Ablak.

Justin mondta, hogy üljek az ablakhoz, mert gyönyörű a táj. Tényleg az volt. Belefeledkeztem a kilátásba, csak arra figyeltem fel, mikor Justin rádőlt a vállamra....

Elaludt.... Ott szuszogott....

-Felébresszem? - kérdezte Pattie mosolyogva.

-Hagyd csak. Fél óra múlva úgyis leszállunk. - suttogtam.

Húsz perc múlva felébredt...

-Bocs, összenyálaztalak? - kérdezte. Láttam rajta, hogy zavarban van.

-Remélem nem! - tapogattam összeráncolt szemöldökkel a pólómat. - Nem az. Szerencséd!

-Jajj, ne! Bántottál volna? - viccelődött.

-Azt te el sem tudod képzelni! - hunyorítottam rá.

-Anyu, - fordult Pattie felé. - nem mondtad, hogy Csenge ilyen erőszakos. - próbálta mindezt lebiggyesztett szájjal végigmondani, de belekuncogott. Mindenki nevetni kezdett.

Végre megérkeztünk......

6. Váratlan ajánlat. Jó döntés.

Másnap 10 óra körül csörgött a telefonom. Pattie volt az.

-Szia. Mikor mehetnénk? Fontos lenne.

-Akár mikor.

-Rendben, akkor elindulunk lassan. Szerintem olyan 20-25 perc múlva ott vagyunk.

-OK. Várunk. Sziaa.

Szóltam anyunak, hogy Pattieék nemsokára jönnek. Amíg vártunk azon gondolkoztam, hogy mi lehet az a fontos dolog.

Gondolkodásomat a csengő szakította félbe. Beengedtem Pattieéket.

-Sziasztok! - üdvözölte őket anyu, majd Justinnal bemutatkoztak egymásnak. Leültünk az asztalhoz.

Mindketten hihetetlenül komoly arcot vágtak. Ez kicsit megrémített.

-Tehát hol is kezdjem..... - szólalt meg végre Pattie. - Justin magántanára felmondott. És arra gondoltunk …. Hogyha elvállalnád utazhatnál velünk és taníthatnád. - nézett anyura.

-És velem mi lesz? - kérdeztem kétségbeesetten és könnyes lett a szemem.

-Te is jönnél.... Nyugi. - mosolygott rám. Erre a kijelentésre fellélegeztem.

-De itt a munkám.... Itt a ház..... Csenge ide jár suliba.... - kezdett bele anyu.

-A mostani fizetésednél többet kínálnák és persze a szállást is mi fizetnénk. - vágott közbe Pattie. Látszott rajta, hogy nagyon szeretné ha anyu beleegyezne. - Ráadásul Csenge elmondta, hogy rokonaitok sem élnek itt.... Betti, - így hívták anyut. - ez egy jó ajánlat.

-Tudom... Kaphatnánk két percet, hogy megbeszéljük Csengével?

-Persze, menjetek csak. - bólintott.

-Köszönjük.

Anyuval átültünk a kanapéra.

-Anyu én menni szeretnék. - jelentettem ki. - Szeretnék világot látni. Mindig ez volt a vágyam.

-Te komolyan menni szeretnél? - nézett rám meglepetten.

-Senkim sincs itt akihez kötődöm. Csak te vagy nekem. - fogtam meg a kezét. Anyu bólintott. Megöleltük egymást és visszaültünk az asztalhoz.

-Elfogadjuk az ajánlatot. - mondta anyu mosolyogvaa.

Pattie felugrott a székéből és megölelt minket.

-Holnap este hétkor indul a repülő. - tette hozzá Justin.

-Már holnap? Hol lesz a következő koncert? - kérdeztem izgatottan.

-Párizsban, az utolsó európai megálló. Aztán irány Amerika.

-Jeee – kiáltottam fel. - Tőlem most is indulhatnánk.

-A mai napunk szabad. Segítsünk pakolni? - ajánlotta fel Pattie kedvesen.

-Hát.... Nem jönne rosszul. - mondta anyu nevetve.

-Justin, menj segíts Csengének én pedig segítek Bettinek.

-Ok.

-Akkor gyere. - rángattam fel Just a lépcsőn. - És mennyi cuccot vihetünk?

-Hát... Amennyire szükségetek van...

Beértünk a szobámba.

-Szép szoba.

-Köszi. - nyitottam ki közben a szekrényeim ajtaját. - Ideadnád a bőröndöket? - mutattam a sarokba. Az egyik bőröndbe a cipőimet pakoltuk.

-Van egy pár cipőd. - bökött a kb. 25 pár cipőm felé.

-Igen. Imádom a cipőket.

-Én is. Nekem is van egy pár darab. - Itt kuncogni kezdtem. Olvastam mennyire odavan a cipőkért. - Különben, nagyon örülök, hogy lesz végre valaki, aki velem egy idős. Pontosabban aki pont velem egyidős. - nevette el magát.

A másik táskába a kimaradt cipőket pakoltuk. És mellé még ruhákat. A harmadik bőröndbe csak ruhák kerültek. Ez volt a legnagyobb bőröndöm . Belefért az összes ruhám.

Megtöltöttünk tehát három bőröndöt és egy kézi táskát. Plusz a laptop-táskám és a hátizsákom amiben az idei tankönyveimet tartalmazta.

Lehordtuk a bőröndöket. Anyuék is hamar készen voltak.

-Köszönjük a segítséget. - mondta anyu.

-Akkor mi most megyünk. Még mi is bepakolunk. - monda Pattie. Kikísértük őket.

Anyu még telefonált gáz-, villany- és áramügyben, lemondta az internetet is és felmondott a munkahelyén. Az igazgatónő nem repesett az ötlettől.

Amikor mindent elintéztünk már késő este volt. Aludni mentünk. Nehezen tudtam elaludni, egyfolytában az úton járt az eszem.