Másnap 10 óra körül csörgött a telefonom. Pattie volt az.
-Szia. Mikor mehetnénk? Fontos lenne.
-Akár mikor.
-Rendben, akkor elindulunk lassan. Szerintem olyan 20-25 perc múlva ott vagyunk.
-OK. Várunk. Sziaa.
Szóltam anyunak, hogy Pattieék nemsokára jönnek. Amíg vártunk azon gondolkoztam, hogy mi lehet az a fontos dolog.
Gondolkodásomat a csengő szakította félbe. Beengedtem Pattieéket.
-Sziasztok! - üdvözölte őket anyu, majd Justinnal bemutatkoztak egymásnak. Leültünk az asztalhoz.
Mindketten hihetetlenül komoly arcot vágtak. Ez kicsit megrémített.
-Tehát hol is kezdjem..... - szólalt meg végre Pattie. - Justin magántanára felmondott. És arra gondoltunk …. Hogyha elvállalnád utazhatnál velünk és taníthatnád. - nézett anyura.
-És velem mi lesz? - kérdeztem kétségbeesetten és könnyes lett a szemem.
-Te is jönnél.... Nyugi. - mosolygott rám. Erre a kijelentésre fellélegeztem.
-De itt a munkám.... Itt a ház..... Csenge ide jár suliba.... - kezdett bele anyu.
-A mostani fizetésednél többet kínálnák és persze a szállást is mi fizetnénk. - vágott közbe Pattie. Látszott rajta, hogy nagyon szeretné ha anyu beleegyezne. - Ráadásul Csenge elmondta, hogy rokonaitok sem élnek itt.... Betti, - így hívták anyut. - ez egy jó ajánlat.
-Tudom... Kaphatnánk két percet, hogy megbeszéljük Csengével?
-Persze, menjetek csak. - bólintott.
-Köszönjük.
Anyuval átültünk a kanapéra.
-Anyu én menni szeretnék. - jelentettem ki. - Szeretnék világot látni. Mindig ez volt a vágyam.
-Te komolyan menni szeretnél? - nézett rám meglepetten.
-Senkim sincs itt akihez kötődöm. Csak te vagy nekem. - fogtam meg a kezét. Anyu bólintott. Megöleltük egymást és visszaültünk az asztalhoz.
-Elfogadjuk az ajánlatot. - mondta anyu mosolyogvaa.
Pattie felugrott a székéből és megölelt minket.
-Holnap este hétkor indul a repülő. - tette hozzá Justin.
-Már holnap? Hol lesz a következő koncert? - kérdeztem izgatottan.
-Párizsban, az utolsó európai megálló. Aztán irány Amerika.
-Jeee – kiáltottam fel. - Tőlem most is indulhatnánk.
-A mai napunk szabad. Segítsünk pakolni? - ajánlotta fel Pattie kedvesen.
-Hát.... Nem jönne rosszul. - mondta anyu nevetve.
-Justin, menj segíts Csengének én pedig segítek Bettinek.
-Ok.
-Akkor gyere. - rángattam fel Just a lépcsőn. - És mennyi cuccot vihetünk?
-Hát... Amennyire szükségetek van...
Beértünk a szobámba.
-Szép szoba.
-Köszi. - nyitottam ki közben a szekrényeim ajtaját. - Ideadnád a bőröndöket? - mutattam a sarokba. Az egyik bőröndbe a cipőimet pakoltuk.
-Van egy pár cipőd. - bökött a kb. 25 pár cipőm felé.
-Igen. Imádom a cipőket.
-Én is. Nekem is van egy pár darab. - Itt kuncogni kezdtem. Olvastam mennyire odavan a cipőkért. - Különben, nagyon örülök, hogy lesz végre valaki, aki velem egy idős. Pontosabban aki pont velem egyidős. - nevette el magát.
A másik táskába a kimaradt cipőket pakoltuk. És mellé még ruhákat. A harmadik bőröndbe csak ruhák kerültek. Ez volt a legnagyobb bőröndöm . Belefért az összes ruhám.
Megtöltöttünk tehát három bőröndöt és egy kézi táskát. Plusz a laptop-táskám és a hátizsákom amiben az idei tankönyveimet tartalmazta.
Lehordtuk a bőröndöket. Anyuék is hamar készen voltak.
-Köszönjük a segítséget. - mondta anyu.
-Akkor mi most megyünk. Még mi is bepakolunk. - monda Pattie. Kikísértük őket.
Anyu még telefonált gáz-, villany- és áramügyben, lemondta az internetet is és felmondott a munkahelyén. Az igazgatónő nem repesett az ötlettől.
Amikor mindent elintéztünk már késő este volt. Aludni mentünk. Nehezen tudtam elaludni, egyfolytában az úton járt az eszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése