A nehéz elalvás miatt csak reggel 10-kor keltem. Mikor ránéztem az órára rögtön kipattantam az ágyból. Letussoltam, megcsináltam a hajam, sminkeltem, felöltöztem. Azt a pólót vettem fel, amit kedden vettem Pattievel. A felirat ez volt rajta: Love me. Értem már miért tetszett neki annyira – gondoltam magamban.
Amikor leértem anyu lent pakolgatott.
-Jó reggelt! - mondtam és nyomtam az arcára egy puszit. Ő még beszaladt a suliba ahova jártam, elhozta a bizonyítványom és kikért. A nap folyamán szinte csak pakoltunk. Ebédelni elugortunk, mert nem akatuk már bekoszolni az edényeket. Fél hatra készültünk el. Kihordtuk a csomagjainkat a ház elé. Összesen hét darab bőrönd gyűlt össze. Justinék háromnegyed hatra jöttek értünk.
-Sziasztok! - szálltak ki a kocsiból, hogy segítsenek bepakolni. Alig fértünk be a rengeteg bőröndtől, már nekik is be volt pakolva.
Elindultunk a reptérre. Nem kellett sokat várni, talán öt perc sem volt, mire felszállhattunk. Még sohasem utaztam repülőn, ezért kicsit szorongva ültem a helyemen. Ezt Justin is észrevehette, mert nyugtatgatni kezdett.
-Csak először ilyen rossz. Ha megszoktad már olyan lesz, mintha autóban ülnél... Csak a kilátás sokkal szebb. - rámosolyogtam, ezzel köszönvén meg, hogy próbál nyugtatgatni, ami bevallom nem nagyon sikerült neki.
Az első osztályon utaztunk. Fehér bőr ülések. Ilyen sorrendben ültünk:
Pattie – Anyu – Justin – Én – Ablak.
Justin mondta, hogy üljek az ablakhoz, mert gyönyörű a táj. Tényleg az volt. Belefeledkeztem a kilátásba, csak arra figyeltem fel, mikor Justin rádőlt a vállamra....
Elaludt.... Ott szuszogott....
-Felébresszem? - kérdezte Pattie mosolyogva.
-Hagyd csak. Fél óra múlva úgyis leszállunk. - suttogtam.
Húsz perc múlva felébredt...
-Bocs, összenyálaztalak? - kérdezte. Láttam rajta, hogy zavarban van.
-Remélem nem! - tapogattam összeráncolt szemöldökkel a pólómat. - Nem az. Szerencséd!
-Jajj, ne! Bántottál volna? - viccelődött.
-Azt te el sem tudod képzelni! - hunyorítottam rá.
-Anyu, - fordult Pattie felé. - nem mondtad, hogy Csenge ilyen erőszakos. - próbálta mindezt lebiggyesztett szájjal végigmondani, de belekuncogott. Mindenki nevetni kezdett.
Végre megérkeztünk......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése