Egy gyönyörű asztalt kaptunk a felső étteremben. Megbeszéltük ki mit kér, Justin pedig – mivel ő tudott a legjobban franciául rendelt. Az ételekre egy csomó időt kellett várni. Én az ablakon bámultam kifelé. Néztem a város fényeit. Gyönyörű volt. Egyszer csak egy nagyot sóhajtottam.
-Mi a baj? - kérdezte Pattie. - Honvágyad van?
-Nem az nincs, csak fura, hogy az utóbbi három napban szinte nem is beszéltem magyarul. Csak anyuval. Ez nagyon szokatlan.
-Akkor taníts meg pár szóra! - kapta fel Justin a fejét.
Mondtam neki pár szót. Például, hogy kérem, köszönöm, szia.... Ilyesmiket....
-És a kosárlabda hogy van?
Elmondtam neki és azzal kezdett el szenvedni, hogy helyes kiejtéssel mondja ki. Addig küszködött, amíg sikerült neki. Erre felpattant a székről és meghajolt.
-Köszönöm! - mondta magyarul. Mi pedig megtapsoltuk. Közben kihozták a kaját. Én homársalátát ettem,Justin mondta, hogy finom. Tényleg az volt. Megettük, majd haza indultunk.
Útközben megbeszéltük Justinnal, hogy elkéredzkedünk bowlingozni.
A szálloda előtt megálltunk.
-Anyu, elmehetünk Csengével bowlingozni? - Pattie és anyu összenéztek.
-Persze, de ne maradjatok túl sokáig! Holnap koncerted van!
-Rendben. Már fél kilenc van. - néztem az órára.
-Éjfél? - kérdezte Jus könyörgő szemekkel.
-Ok. Éjfél, de egy perccel sem tovább. - azzal már be is mentek a szállodába.
-Jó, de te ennyire ismered itt a terepet? - kérdeztem félve.
-Nem megyünk messze, itt láttam három utcányira egy bowling-clubbot, mikor kocsival mentünk az interjúra. - és elkezdett sétálni.
-Akkor megnyugodtam. - mondtam és utánaszaladtam.
Pontosan három utcányira rá is leltünk a bowling-clubra. Béreltünk cipőket, majd elkezdtünk gurítgatni.
-Úúúú, a francba! - kiáltott Justin egy félresikerült gurítás után. - Itt is lemosol a pályáról. - pedig hozzá kell tenni nagyon jó bowlingozik.
-Már megint kezdők szerencséje. - most én következtem. Tíz bábúból kilenc eldőlt.
Ránéztem, láttam hogy elgondolkozott.
-Úgy imádom Európát, itt nincsenek mindig a nyomomban az újságírók és a rajongók. Nem úgy, mint Amerikában. Itt minden nyugisabb.
-Nem! Itt éppenséggel senki sincs! - néztem körbe. A teremben csak mi voltunk és egy ott dolgozó férfi.
-Az jó! - lépett közelebb.
-Biztos mindenkinek korán kell otthon lennie, mert holnap suli. Milyen jó nekünk. - léptem el zavartan és gurítottam egyet.
-Ez tarolt! - kiáltotta.
-Hát igen! Ügyes vagyok, és okos.... - hencegtem.
-És szép! - egészítette ki, majd odalépett és megcsókolt. Átöleltem a nyakát és visszacsókoltam.
-Ez tiszta olyan, mint a Baby klippedben. Sablonos... - nevettem.
-Áááá, sablonos? - hunyorodott el. - Baby, baby, baby oooh. - kezdte el énekelni.
-Őrült! - indultam el a pult felé.
-Mit kérsz? - rohant oda mellém.
-Narancslevet!
-Ok. Deux tasses de jus d'orange, s'il vous plait. - fordult a pincér felé.
Mosolyogva néztem.
-Mit mosolyogsz? - kérdezte, mikor rámnézett.
-Semmit, csak jól áll ez a raccsolás.
-Köszönöm. - mondta magyarul.
-Haha... A különböző nyelveken beszélés nagyon megy neked. - közben kiadták a két narancslevet.
Ivás közben beszélgettünk. A csókot nem mertem felhozni.
-Hány óra? - kérdeztem.
-Fél tizenkettő. Szerintem menjünk! - fizetett, majd megfogta a kezem. Átvettük a cipőnket és visszasétáltunk a szállodához. Mosolyogva léptünk be de anyuéknak nem szóltunk semmit a történetről. Igazából még én sem tudtam pontosan mi is volt ez. Gyorsan letusoltam és aludni mentem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése