-Csenge! Kelj fel! - szólongatott valaki.
Kinyitottam a szemem. Justin mellettem ült egy kanapén. Ben és Micha pedig a kanapé mellett bámultak rám. Sehol senki más. Vége lett a bulinak...
-Mi történt? - ültem fel riadtan. Justin megölelt. Hihetetlenül szorított, aztán zavartan elengedett.
-Nick, az a fiú akivel beszélgettél. Valamit tett a narancslevedbe és elaludtál és most itt vagy.
-Mit csinált velem? - kérdeztem kétségbeesetten és könnyek gyűltek a szemembe.
-Hát... Mikor megláttalak taperolt és csókolgatott egy kanapén... Gondoltam szólok, hogy egy kicsit lassítsatok, de nem reagáltál. Észrevettem, hogy nem is mozdulsz. Elkaptam Nicket és kérdőre vontam. Azt mondta altatót tett a piádba... És most itt vagy! Szerencsére nem történt semmi. - hadarta. Mikor ezt kimondta muszáj volt megölelnem, annyira megkönnyebbültem. Csak szorítottam.
-Hányóra van? - jutott eszembe anyu. Közben még mindig Juson csimpaszkodtam.
-Fél egy. - válaszolta Ben.
-Menjünk? - Elengedtem és bólintottam. Összeszedtem magam, elköszöntünk aztán elindultunk.
A kocsiban egyfolytában csak az eseten járt az eszem.
-Ugye nem mondod el anyuéknak! - kérdeztem bizakovaa.
-Ne mondjam? -
-Ne.... Akkor soha többé nem engednének el sehova. -
-Akkor nem mondom. Nagyon megijedtem. Rám voltál bízva. Ez az egész az én hibám. Otthagytalak egyedül.... És ha nem veszem észre... Akkor....
-De észrevetted! És köszönöm. - közben megérkeztünk a szálloda elé.
-Most már egy buliban sem mehetsz látótávolságon kívülre! - mondta teljesen komolyan.
-Igen apu! - mondtam mosolyogva. - De tényleg köszönöm.
Újra megöleltem. Nem tudom mi volt velem, csak ölelgettük egymást. Nem bírtam elengedni.
Végül még is szétváltunk és felmentünk. A többiek már aludtak, így mi is lefeküdtünk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése