9. Párizs.

Reggel, mikor felébredtem Justin és Pattie már reggeliztek.

Finom bacon illat terjengett a szobában.

-Jó reggelt! - köszöntem nekik.

-Jó reggelt! Gyere enni! - mosolygott rám Pattie.

-Óóóó, köszönöm! - ültem le az asztalhoz.

-Ma be kéne iktatni egy kis városnézést. - ajánlotta fel Justin két falat között.

-Fél tízkor van egy interjú, aztán szabad a nap. - mondta Pattie.

-Rendben, akkor utána városnézés, aztán vacsi az Eiffel-ben.

-Te jó ég! Ok! Megvettetek! - mosolyogtam. Csak ennyit bírtam kinyögni.

Közben anyu is felébredt. Megreggeliztünk, majd összekészültünk.

Justin az interjút a Premiere Radio élő műsorában adta. Nem értettem volna egy mukkot sem belőle, ha Pattie /aki egy kicsit tudott franciául/ nem fordított volna. A szokásos kérdéseket tették fel neki. Azok, hogy hol fog az elkövetkezendő időben koncertezni, hogy tetszenek-e neki a francia lányok, hogy hogy viseli az időeltolódást és természetesen, hogy van-e barátnője. Erre Justin így válszolt:

-Nincs barátnőm, és igazából nem is tudnék rá kellő időt szakítani, mivel egyfolytában úton vagyok.

Fiatal vagyok és van még időm megtalálni az igazit, de jelenleg az éneklésre szeretnék koncentrálni.

De a lányoknak üzenem azért nyitva tartom a szemem! - mondta mosolyogva.

-Köszönjük JB. Ez volt az utolsó kérdésünk. Most pedig első telefonálónk nyerhet két jegyet a koncertjére, ha egy kérdésre jól válaszol.

Közben Justin kijött, felöltöztünk és elindultunk felfedezni Párizst.

Fél tizenegy lehetett, amikor nekivágtunk a városnak. Ide-oda kapkodtam a fejem a látnivalók után. 2 múzeumba is benéztünk, Justint pedig meglepetésemre - hiszen fiú - érdekelték a látnivalók.

Egy nagy parkba értünk. Az volt a neve, hogy Parc du Camps de Mars. A park körüli épületek szinte mindegyikében étterem volt.

-Melyikbe megyünk? - kérdezték anyuék.

-KFC! - kiáltottuk egyszerre Justinnal.

-Rendben, akkor mennyünk oda. - egyeztek bele anyuék.

Anyuék sorba álltak, mi pedig asztalt foglaltunk. Miután megettük, hazamentünk. Otthon anyu leült Justinnal tanulni. Tanultak egy órát,majd velem is egy órát. A kapott házit megcsináltam, aztán Xbox-oztunk. Még sosem Xboxoztam ez előtt. Hülyeségnek tartottam.

-Héj, te lealázol! - vágott sértődött fejet Jus, amikor már a harmadik kosármeccset nyertem meg.

-Csak kezdők szerencséje. - vígasztaltam.

-Jah. Persze. Más nem is lehetne. - nyugodott meg.

-Óóóó, hogyne. Senki nem alázhatja földig a nagy Justin Biebert. - löktem meg vállal. Erre eldobta a konzolt és elkezdett csikizni. Az éppen számban lévő Dr. Pepper /gyengébbek kedvéért Cola/ az orromon jött ki.

Utána még fél órán át nem tudtuk abbahagyni a nevetgélést.

Elmentem átöltözni, mert a pólómon egy nagy Cola-folt ékeskedett.

Mikor készen lettem anyuék már vártak. Indultunk a vacsorára.....