23. Vele.

Reggel finom illatokra ébredtem. Fél kilenc volt.

Feltápászkodtam, kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom és összefogtam a hajamat egy copfba.

Követtem a finom illatokat. Már mindenki fent volt.

A kanapén ültek és reggeliztek. Biztos a szobapincérrel hozattak fel reggelit.

Mindenki háttal ült nekem, egyedül anyu vett észre. A szám elé tettem a mutatóujjam, jelezve, hogy ne mondjon semmit. Anyu egy halványat bólintott, aztán elnézett rólam.

Odaosontam Jus mögé és egy puszit nyomtam az arcára. Mosolyogni kezdett. Hátradől és megölelt.

-Mi a franc folyik itt? - kérdezte Kenny 'tapintatosan'.

Leültem Justin mellé, egymásra néztünk és Justin már nyitotta is a száját.

-Én és Ő egyenlő szívecske... - monda, hogy Kenny is felfogja. Erre mindenki nevetni kezdett.

Én is megreggeliztem. Pirítóst ettem és ittam egy kis baracklevet. Reggeli után elkészültem.

Elmentem letusolni. Hajat is mostam. Most nem szárítottam meg, így szép hullámos lett az amúgy egyenes hajam.

Azt a ruhát vettem fel, amelyiket Pattietől kaptam Pesten. A szemeimet barnára sminkeltem és felkentem egy kis szempillaspirált is. Amikor kimentem Justin éppen az ágyon fekve laptopozott.

Odafeküdtem mellé és néztem amit TWITTEREN pötyög. Megírta, hogy aki tud jöjjön a Miami-i showra.

Tíz másodpercen belül körülbelül 300-an retweet-elték.

Mikor befejezte a gépezést beszélgettünk.

Úgy döntöttünk lemegyünk sétálni a városba.

Elkéredzkedtünk anyuéktól és elmentünk. Szerencsére a szállodánk a városközpontban volt, így nem kellett elmennünk odáig.

Kézenfogva sétáltunk. Olyan szép volt minden... Az időjárás, a hangulat, a város, a kezemet fogó fiú.... Minden tökéletes.

Néhányan felismerték Justint, de egy autogrammért és egy fotóért cserében békén hagytak minket.

Bementünk egy boltba és vettünk neki egy cipőt. Kék-fekete kockás Supra volt.

Fagyiztunk is és nézelődtünk, aztán leültünk egy padra beszélgetni...

-Neked volt már barátod? - kérdezte Jus.

-Egy... Daninak hívták. - mosolyogtam.

-Szeretted?

-Igen.

-Miért lett vége? - tudakozódott.

-Mert elköltöztünk... Aztán egy darabig még tartottuk a kapcsolatot, de utána rájöttünk ez így nem megy és szakítottunk. - mondtam szomorúan. Szerettem Danit. Igaz, akkor még csak 13 éves voltam, de nagyon szerettem.

-És még tartod vele a kapcsolatot?

-Nem.. - mondtam és könnyek gyűltek a szemembe. - Fél éve egy barátnőm hívott fel, hogy Dani meghalt. Autóbalesete volt. - szipogtam.

Justin megölelt, én is átöleltem. Csak szorítottam. Már nem sírtam. Az ölelése megnyugtatott.

-Sajnálom! - súgta a fülembe.

-Semmi baj! Neked szívesen elmondtam. - elengedtem és elhúzódtam. - De ez olyan fura.

-Micsoda? - ijedt meg.

-Hát.. Az, hogy mindössze egy hete ismerlek és mégis sokkal többnek tűnik... - nevettem.

-De az alatt az egy hét alatt szinte nem is voltunk külön. Mintha házasok lennénk. - rángatta a szemöldökét.

-Nekem tetszik!

-Hát... Nem is rossz... - odahúzott magához és meg akart csókolni.

-Nem is rossz? - fordítottam el a fejem megjátszott sértődöttséggel.

-Nagyon is jó! - nevetett. - Csak csókolj már meg! Nem bírom tovább.

Visszafordultam felé és szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt. Hihetetlenül jól csókol.

Nem igazán szeretek nyilvános helyeken csókolózni, de valahogy nem bírtam ellenállni.

Az idő csak úgy repült. Mikor észbe kaptunk már fél órája csüngtünk egymás ajkain.

Összeszedtük magunkat és beültünk egy étterembe ebédelni.

Miután megebédeltünk hazasétáltunk....