1. Ismerős arc.

-Kicsim! - kiabált anyu a földszintről. - Elmennél nekem boltba?

Leszaladtam.

-Mi kell? - kérdeztem, bár nem túl sok kedvem volt boltba szaladgálni.

-Csak egy csomag sültkrumpli, mert már nem szeretnék a körettel is bajlódni. - mondta, és közben a

sajtos, almás pulykamelleket töltögette. Én csak néztem hogy bajlódik a folyamatosan kipotyogó töltelékkel.

-Rendben! Sietek! - kaptam észbe és már vettem is a cipőmet.

A bolt nem volt messze. Vagyis mindössze egy utcányira volt. Szinte alig indultam el, már ott is voltam.

-Szia! - köszöntem az eladónak.

Egy nő lépett be. Feltűnően csinos volt, az arca pedig valahonnan nagyon ismerős volt. Az édességekhez
ment. Úgy látszik nem találta meg amit keresett, mert az eladóhoz fordult. Angolul

beszélt. Az eladó feltehetően nem tudott angolul, mert értetlenül bámult. Gondoltam segítek, mert már öt éve
tanultam angolt.

-Azt kérdezi van-e másikfajta gumicukor, mert ezt a fia nem szereti. - léptem oda.

-Áááá, értem. - kapcsolt az eladónő. - Megnézem a raktárban.

-Megnézi hátul! - mondtam a nőnek. Rám mosolygott.

-Köszönöm a segítséget. - mondta a nő.

-Van még ez a fajta! - jött ki az eladónő.

A nő bólintott. Fizetett, majd én is és hazaindultam.

Hazafelé az úton csak az járt az eszemben, hogy vajon honnan ismerhetem.....

                                               ********************

Korán keltem, fél hétkor. Iskolanap volt. A legrosszabb, Hétfő.

Megmostam az arcom, hogy felébredjek. Lementem, megreggeliztem, megfésülködtem, sminkeltem és
felöztöztem.

A suliban semmi különös nem volt. Kaptam egy négyest föciből, de sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim
közé.

Hazafelé elhaladtam a kisbolt előtt, majd eszembe jutott, hogy vehetnék egy csokit. Visszamentem.

Végül is vettem két Twixet és egy Marsot anyának, mert nagyon szereti. A kassza felé igyekeztem amikor
megláttam azt a nőt, akivel tegnap is találkoztam. Még öt csomag gumicukrot vett, pedig tegnap is ugyanennyit vitt el.

-Itt a tegnapi életmentőm! A fiam komoly hisztit csapott volna, ha gumicukor nélkül állítok haza.- nevetett
hangosan. Erre én is elmosolyodtam.

Kifizettem a három csokit. Ő megvárt, majd elindultunk a kijárat felé.

-A nevem Pattie Mallette. - mutatkozott be. A neve is nagyon ismerős volt. - A tiéd?

-Kurucz Csenge vagyok. Nagyon szép a mosolya.

-Tegeződjünk, jó?

-OK.

-De nagyon köszönöm. Nincs kedved meginni velem egy teát? - kérdezte.

Ezt nem tudtam mire vélni, de igent mondtam. A közeli teaházba mentünk. Megbeszéltük mit kérünk, majd én rendeltem – mivel én tudtam magyarul.

-Két zöld teát kérünk, két kanál cukorral. - mindkettőnknek ez volt a kedvence.

-És... Itt laksz Budapesten?

-Igen.. Lassan három éve. - kisebb csönd következett. - Nem tudtam nem észrevenni, hogy a fiad mennyi
gumicukrot eszik. - erre mindketten felnevettünk. Közben kihozták a teát.

-Igen, Justin rengeteg gumicukrot fogyaszt. - mondta nevetve, majd a teát szürcsölve furán fürkészte a
tekintetem, mintha valami reakcióra várt volna. Nem tudtam miért. Én is inni kezdtem.

-Van kedved holnap eljönni velem egy vásárlókörútra? - kérdezte Pattie. - Jól jönne egy tolmács. -
kacsintott.

-De, persze, szívesen. De nekem csak suli után jó.

-Akkor fél 3-kor találkozunk a kisbolt előtt. Rendben?

-Ok. Sajnos most mennem kell. Anyu már biztosan vár. - álltam fel az asztaltól.

-Rendben. Akkor holnap. - intett.

-Szia és köszönöm a teát.