Reggel elég korán keltem fel. Még mindenki aludt. Megnéztem a telefonomon az órám, 5:48. Szerintem még sosem keltem ilyen korán. Megpróbáltam visszaaludni, de nem tudtam. Elcsoszogtam a bőröndjeimig és megkerestem a laptopom.
Felmentem Facebook-ra. Egy csomó osztálytársam írt nekem, hogy miért nem vagyok suliba. Mindegyiknek írtam valami hazugságot, úgysem hinnének nekem. Felmentem Twitter-re is. Megnőtt a követőim száma mióta Justin követett. Lejelentkeztem. Kiírtam, hogy hol vagyok hátha valaki elhiszi. Csak annyit írtam:
„ Anyu kapott egy jó ajánlatot, most itt vagyok Párizsban. El sem hiszem. (: ”
Jobbnak láttam Justint és Pattiet nem beleírni. Úgy még hihetetlenebb lett volna.
Meguntam a laptopozást. Felöltöztem, Megfésülködtem és szempilla-spiráloztam. Mikor kijöttem a fürdőből motoszkálást hallottam. Justin volt az. Azt hitte még senki sincs fent.
-Jó reggelt! - suttogtam neki. Erre ő úgy megijedt, hogy felsikított ( :D ) és eldobta a kezében lévő – szerencsére még üres – poharat. Anyuék szerencsére nem ébredtek fel rá. Nevetgélni kezdtünk.
-Amúgy neked is! - mosolygott. - Jössz velem TV-zni?
-Aham. - bólogattam. Leültünk a kanapéra, majd Justin bekapcsolta a TV-t.
-Mit nézzünk? - kérdezte. Felnevettem, mire értetlenül bámult.
-Nekem mindegy. Úgy sem értek belőle egy árva szót sem. - magyaráztam, mert az összes adó francia nyelvű volt. Elgondolkoztam a tegnap este történteken. Nem tudtam felhozzam-e, vagy ne.
Végül úgy döntöttem igen.
-Justin! - szóltam hirtelen.
-Igen? - kapta oda a fejét.
-Mi volt tegnap az a csók? Mármint öt napja ismerlek.... - hadartam. - …. én nem vagyok szerelmes.
-Ahhh... Nézd... - dadogott. Látszott rajta, hogy nem ezzel kapcsolatban várt hozzászólást. - Én nem tudom mi volt velem tegnap. - kezdett bele. - Csak régen töltöttem ennyi időt egy lánnyal, ráadásul olyan széppel, mint te. De igazad van. Sajnálom, és én sem vagyok szerelmes. - mondta. - MÉG. - tette hozzá nevetve és rám kacsintott. Megboxoltam az oldalát.
-Áááá... - sóhajtottam fel. - Akkor jó. Mert nem akartalak megbántani, vagy ilyesmi. - ezután kisebb csend következett. Nem kínos csönd, csak ö TV-t nézett, én pedig a telefonomon pötyögtem.
-És mi lesz a mai program? - kérdeztem, megtörve a csendet.
-Hát... Úgy tudom ma szabad a nap. Csak este fél nyolckor kell a koncerthelyszínre mennünk. Nem tudom mit csináljunk. Majd, ha anyuék felkelnek együtt kitaláljuk. Na én akkor most elmegyek fürdeni. - mondta és feltápászkodott.
Amíg fürdött én kapcsolgattam a TV-t. Közben anyuék is felébredtek. Odaültek a kanapéra és velem
'nézték' a TV-t....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése