22. Anyai ösztönök? :O

-Hát ti, hogy-hogy már itthon vagytok? - kérdezte Pattie csodálkozva.

-Jöttünk titeket boldogítani! - nevettem.

-Azért megnyugtató, hogy itthon vagytok. - mondta anyu.

Közben levettük a cipőnket és lehuppantunk melléjük a kanapéra.

Justin szótlan volt. Csak mosolygott rám. Én is csak őt bámultam.

-Jézusom, ti együtt vagytok! - kiáltott fel Pattie.

Justinból kitört a nevetésén pedig egy takarót húztam a fejemre, hogy ne lássák mennyire elpirultam.

-Anyu, ezt? Így? - kuncogott Justin. - És honnan tudod? Leskelődtetek? Vagy mi?

-Jól van, de ha nem térek a lényegre, sosem tudjuk meg. És nem, egyáltalán nem kémkedtünk utánatok. - mosolygott Pettie.

Kibújtam a takaró alól.

-És akkor honnan tudjátok? - kérdeztem.

-Hát az a két pár gyönyörű szem árulta el, amivel mióta hazajöttetek egymást bámuljátok. - erre Justinnal összenéztünk és egymásra mosolyogtunk. - Igen, pont így! - nevetett anyu.

-Óóó, én annyira örülök. - sipítozott Pattie. - Olyan szép pár vagytok.

Hatalmasat nevettünk, de anyuék lepisszegtek, hogy ne ébresszük fel az 'alvó oroszlánt', azaz Kennyt.

Nem sokkal később anyuék elmentek aludni.

Mi még néztük a TV-t, de elaludtam a kanapén.

Arra ébredtem, hogy valaki becipel az ágyamhoz.

Résnyire nyitottam a szemem és az ablakon beszűrődő holdfényben láttam, hogy Justin az.

Visszahunytam a szemem. Kíváncsi voltam, hogy mit csinál...

Óvatosan lefektetett, betakart és adott egy jóéjtpuszit a számra.

Pontosabban adott volna, ha hirtelen át nem ölelem a nyakát és meg nem csókolom. Meglepődött,

de vissza csókolt.

-Jó éjt! - súgtam a fülébe.

-Ezek után csak az lehet. - suttogta. Elosont az ágyáig és ő is lefeküdt.