Reggel hatkor a telefonom ébresztőjére keltem. Kikászálódtam az ágyból, és felébresztettem anyut.
Pattieék már reggeliztek. Odaültünk hozzájuk. Megreggeliztünk, aztán készülni mentem. Kiválasztottam a ruhámat. Egy zöld-fehér kockás inget vettem fel, egy fekete nadrágot és az új zöld cipőmet. Bevittem a ruhákat a fürdőbe, lezuhanyoztam, felöltöztem és megfésülködtem. A szememet kihúztam fekete szemceruzával, felkentem egy kis szempilla-spirált, megfésülködtem és már készen is voltam. Összepakoltam a cuccaim és kihordtuk a táskáinkat a folyosóra, az ajtó elé. Pattie lement kijelentkezni a szállodából. Mikor visszajött lehordtuk a bőröndöket és bepakoltuk a kocsiba. Háromnegyed kilencre értünk a repülőtérre, ahol csatlakozott hozzánk Kenny.
-Csá Kenny. - ugrott rá Justin a nagydarab testőrre.
-Héé, Justin! Jó, hogy látlak! - köszönt vissza. Lepacsiztak, aztán Jus bemutatott minket.
Felpakoltuk a bőröndjeinket, aztán felszálltunk. Most már nem izgultam a repüléssel kapcsolatban. Megint az ablakhoz ültem. Az út körülbelül 11 órás.
Felszállás után laptopoztam két órát. Meguntam és eltettem. Hozattam magamnak narancslevet.
Justin, Kenny és én odaültünk egy TV elé, és Kenny csatlakoztatta rá az Xbox-ot. Játszani kezdtünk. Először valami lövöldözős hülyeségen játszottunk, aztán baseball-on és kosárlabdán. Kosárlabdában megint megvertem Justint.
-Na ez már nem kezdők szerencséje! - kérkedtem, miután megnyertem a meccset.
-Ez csak véletlen volt! - bizonygatta Justin.
-Jó neked, hogy lány vagy! - nevetett Kenny. - Mikor én nyerek egy játékot, rögtön verekedni kezd.
Erre mindhárman kacagni kezdtünk. Úgy három órát játszottunk és utána rendeltünk magunknak ebédet. Nagyrészt hamburgert és sültkrumplit rendeltünk, mire a stewardes elég furán nézett ránk.
-Úúúú, ez a nő... Tuti azt gondolta: Ez nem egy gyorsétterem! - mondta Kenny és megpróbálta utánozni a stewardes hangját. Hihetetlen mennyit nevettünk az úton.
Mindenki nagyon jófej, és Justinon nem lehet érzékelni, hogy egy világhírű énekes tinisztár. Pont olyan, mint a többi 16 éves fiú.... Őrült. (:
Az út hátramaradt részében nevetgéltünk, beszélgettünk és Xbox-oztunk. Ezalatt a 11 óra alatt egy igazi Xbox-zsenivé nőttem ki magam. Csak úgy aláztam a két fiút kosárban és baseballban.
Este nyolc felé érkeztünk meg. Mikor kinéztem a repülő ablakán felfogtam, miért kellett Kenny.
A reptéren többszázas tömeg gyűlt össze Justin üdvözletére. Riporterek, rajongók, paparazzik. Rengetegen voltak. A repülőtér biztonságiőrei kordont vontak a repülőgép és a rajongók közé, hogy le tudjunk szállni.
-Vegyetek fel kapucnit, sapkát vagy napszemüveget! - utasított minket Kenny. Mindenki így tett. Kenny odaállt az ajtóhoz, háromig számolt és kinyitotta. Elsőnek Pattie szállt le, utána anyu, én, Kanny és végül Justin. Villogtak a vakuk, a lányok pedig torkuk szakadtából sikítoztak. Rosszabb volt, mint a koncerten. Valahogy átküzdöttük magunkat a tömegen. A repülőtér előtt egy fehér Audi Q7 állt. Gyorsan bedobáltuk a csomagokat és indultunk is a szállodába.
Gyönyörű szálloda volt. Most anyu és én külön szobát kaptunk. Egy másikban Pattie, egy harmadikban pedig Justin és Kanny laktak. Sajnos csak ezt az egy éjszakát töltjük Jacksonville-ben.
Másnap délután koncert, aztán a koncer tután mát utazunk is tovább Miamiba.
Kicsit elrendezkedtünk, aztán lezuhanyoztunk, egy kicsit még tv-ztem és elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése