Először leültünk egy büfébe. Mindenki evett egy-egy hotdogot és ivott üdítőt. Evés közben három lány felismerte Just. Odajöttek autogrammot és fényképet kérni. Justin fényképezkedett, aláírt aztán udvariasan megkérte őket, hogy hagyják őt enni. Dühösen ült vissza az asztalhoz.
-Mi baj? - kérdezte Pattie.
-Anya, jól tudod mi a baj! Már egy csomószor közöltem interjúkban, hogy legyenek szívesek nem evés közben zaklatni,de mindig ilyenkor találnak meg. Pedig akár mikor szívesen írok alá, csak evés közben nem. - mondta morcos hangon.
-Azért most nehogy már három lány rontsa el a hangulatot! - mondtam, mert nem bírtam nézni a morcos fejeket. Erre Justin elmosolyodott.
Befejeztük a kaját és tovább indultunk. Megálltunk egy csomó árusnál. Az egyiknél mindenki vett magának egy I LOVE MIAMI feliratú pólót emlékbe.
-Nem megyünk haza? - kérdezte anyu, miután fizetünk. Álmos volt a hangja. Biztos kiszívta a nap. :D
-Nemár! Ne menjünk! - morcogtam. - Én még nem szeretnék.
-Hát egyedül nem maradhatsz itt az biztos. - mondta anyu.
-Akkor majd én itt maradok vele. - mondta Justin. - Majd haza sétálunk.
-Rendben... De... - kezdte volna Pettie, de Justin félbeszakította.
-Igen tudom... Holnap koncert... Nem maradunk sokáig... Megígérem.... Éjfélre otthon vagyunk. - mondta Justin unott hangon.
-Rendben! Akkor mi megyünk is. - búcsúztak el és a kocsi felé indultak.
Justinnal sétálni kezdtünk.
-Köszi, hogy nem szóltál anyuéknak... Arról.. - nem mondtam ki mire gondolok, ő is jól tudta.
-Óóó, semmiség. Akkor ezentúl kivel mentem volna bulizni? - nevetett rám.
-Bizti találtál volna valami jó csajt! - mosolyogtam. Kinyújtotta a nyelvét, mire én kacagni kezdtem.
A strand résztől nem messze volt az egyik kikötő. Úgy döntöttünk oda megyünk megnézni. A kikötőben leültünk egy padra.
-Nem találtam volna jobb csajt bulipartnernek... - szólalt meg hirtelen. Nem tudtam erre mit reagáljak, nem mondtam semmit, csak elpirultam.
Áttette az egyik lábát a padon, így felém fordult. Én nem mertem ránézni.... Nem tudom miért... Csak a kivilágított hajókat néztem. Csend következett... Nem kínos, csak gondolkodtunk...
-Felém fordulnál....? Kérlek! - hangzott a kérés Justintól.
Odafordultam. Én is átraktam az egyik lábam, így vele szembe kerültem.
-Nem tudom mi van velem... Én nem szoktam ilyen lenni... - mondta. - Volt az a csók Párizsban. Akkor még nem éreztem semmit irántad... Mármint barátok voltunk, de semmi több... Érted? Aztán, mikor tegnap kiléptél fürdőből a fehér ruhádban... Te jó ég... Tátva maradt a szám... - itt elmosolyodott, de láttam rajta, hogy zavarban van. - Este pedig nagyon megilyedtem, mikor azzal a fiúval csókolóztál, és rájöttem... rájöttem milyen fontos vagy nekem... Hogy milyen jól érzem magam veled... - elnézett a víz felé. Zavarban volt.
-Én is nagyon jól érzem magam veled. - erre visszafordult, a szemei csillogtak. Közelebb csúszott és megölelt. Én is öleltem.
Elhúzódott és mélyen a szemembe nézett.
-Csenge, ez hülyén fog hangzani, de muszáj kimondanom. - mosolygott. - Azt hiszem szerelmes vagyok.
-Igen, kibe? - játszottam meg magam értetlen képet vágva.
Magához húzott és megcsókolt.
Ez volt az első csókunk. Ja nem! A második! :D
De sokkal jobb volt, mint az első. Elhúzódtunk.
-Ez jobb volt, mint az első! - mondta mosolyogva. Hangosan felnevettem.
-Te meg min kuncogsz?
-Csak azon, hogy pont erre gondoltam, és te mondtad ki!
-Passzolunk egymáshoz, még az eszünk is ugyan ott jár.
-Akkor most te is ugyan arra gondolsz amire én?
-Nem tudom! Te mire gondolsz?
-Még egy csók? Hátha az még jobb lesz... - mosolyogtam rá huncutul.
-Ühüm. - bólintott.
Közelebb hajolt. Én becsuktam a szemem, ő pedig a száját az enyémre nyomta és megcsókolt. Visszacsókoltam.
Még hosszú ideig el sem engedtük egymást. Végül elhúzódtunk és hazafelé vettük az irányt. Kézen fogva sétáltunk.
Szerencsére az utcák halvány fényei miatt senki sem ismerte fel őt.
Út közben nevetgéltünk, beszélgettünk, még a hátára is felkapott. *-*
Mikor hazaértünk olyan 11 óra lehetett.
Anyuék még TV-t néztek, csak Kenny aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése