24. Álomszuszékok.

Mikor hazaértünk, anyu közölte, hogy tanulásidő van. Előbb én, aztán Justin. Megnéztem miket tanul.

Azt vettem észre, hogy az ő tananyaga sokkal egyszerűbb, mint az enyém. Vagyis olyanokat tanul, amiket én már régen megtanultam, pedig ugyan olyan évfolyamba járunk.

Miközben Justin tanult én lefeküdtem a kanapéra.

Őt néztem, ahogy a bioszt magolja. Pedig nagyon utálta.

Igazából nem is lenne rá szüksége, hogy mindent tudjon, de ő mégis tanul. És ezt nagyon becsülöm benne.

Mikor ő is végzett odafeküdt mellém a kanapéra és néztük a TV-t. Elaludhattunk, mert Pattie ébresztgetett.

-Héé.. Álomszuszékok... Egy óra múlva a koncert helyszínén kell lennünk... - mondta kellemes hangján, és odaguggolt a kanapé mellé.

Erre Jus morogni kezdett a hátam mögött. Olyan volt, mint mikor a cicák dorombolnak. Elmosolyodtam.

-Hány óra? - kérdeztem, de a szemem nem bírtam kinyitni.

-Fél hat. Fél hétre ott kell lennünk.

-Ok. Akkor muszáj kelni. - nyitottam fel a szemem.

Felültem a kanapén. Közben Pattie átült a kanapén.

Justin még mindig csukott szemmel feküdt a kanapén.

-Kelés van heló, nem én fogok ma koncertet adni! - súgtam a fülébe.

-Csak így keljek fel? Se puszi... Se csók.. Se semmi? - nyitotta ki egy résnyire a szemét.

Fölétámaszkodtam és adtam volna neki egy puszit a szájára, de ő magárahúzott és megcsókolt. Az ami puszival kezdődött heves csókolózással ért véget.

-Most pedig tényleg kelés van! - szálltam le hirtelen róla.

Ő csak ráncolta a homlokát, de végül is feltápászkodott.

…

Elkészültünk és már indultunk is.

A koncert szokás szerint zajlott. Egy gyönyörű nagy stadionban volt. A lányok nagyon hangosak voltak, de ez csak felspanolta Justint.

A koncert után visszamentünk a szállodába és bepakoltunk, mert reggel indulunk a Luisiana állam beli New Orleans-ba. Mikor végeztünk a pakolással már fél egy volt. Gyorsan aludni mentünk.