31. 45. emelet, 3-as ajtó...

Sziasztok! Itt az új rész... 

Szeretnék komikat kapni *.* ...
Megcsináltam, hogy ne csak regisztrált felhasználók komizhassanak, úgyhogy várom a komikat... :P Volt olyan idő, mikor négy komit, vagy többet is kaptam, most pedig egyet sem... :S 

Ha komiztok lécci írjátok bele, hogy melyik a kedvenc Justin Bieber számotok... ^^ Csak kíváncsi vagyok. :P Köszi... Adél.♥

Másnap Scooter e-mailben elküldte a duett kottáját.

Tényleg nem túl sokat változtattak rajta, így nem volt túl nehéz megtanulnom.

A megtanulására szánt két nap gyorsan elrepült.

Scooter megadott egy címet, ahol a próbák lesznek.

…

Eljött a próba napja.

Már otthon, előre elhatároztam,hogy nem fogom Justinit úgy kezelni, ahogy fél évvel ezelőtt tettem volna.

Fél éve, ha meglátom, először elájulok, aztán sikító- és sírógörcs jön rám, majd jöhet az autogramm kérés és a fényképezkedés.

Ahogy ezt már mondtam, kinőttem ebből a korszakomból. Szeretném őt is csak egy átlagos fiúként kezelni. Nem pedig letámadni, hogy hülyének nézzen, aztán pedig ki-dobjanak, mert nem vagyok megfelelő...

A találkozó helyszínére anyu vitt el kocsival.

A megfelelő címen kidobott, és már száguldott is tovább az irodába. Mindig elfoglalt. :S

A címen, amit Scooter megadott egy kb. 100 emelet magas épület állt.

„45. emelet, 3-as ajtó....”

Mondogattam magamban, mikor beléptem az épületbe,

Beszálltam a liftbe és megnyomtam a 45-ös gombot.

A lift lassan ment felfelé... Nagyon lassan...

Már alig bírtam állni az idegességtől, amit a lift lassúsága csak fokozott..

„Vajon megfelelek-e majd az elvárásaiknak?”

„Ezt nem szúrhatom el, ahhoz túl nagy lehetőség...”

Csak ez a két mondat cikázott a fejemben egész felfelé úton.

A liftajtó kinyílt, ezzel megszakítva nyomasztó gondolataimat.

Megkerestem a hármas ajtót, nagy levegőt vettem, kifújtam és bekopogtam.

Scooter nyitotta ki az ajtót.

-Hééé, Amber... Gyere be! Justin még nincs itt, azt mondta kicsit késik... Idetaláltál?

-Hát... Nagyon úgy tűnik. - mosolyogtam rá és beléptem.

A küszöböt átlépve egy modern, ízlésesen berendezett előszobába érkeztem.

-Gyere utánam. Éppen a nappaliban vagyunk... - indult el. „vagyunk” ??? de hát azt mondta Justin nincs itt...

Elindultam utána.

A nappaliban egy kanapén nem más ült, mint Selena Gomez.

Ámuldozva bámultam... Annyira szép... Mindig is ő volt a példaképem... Mindig olyan akartam lenni, mint ő...

-Hello. - köszönt rám és felnevetett, azzal a jellegzetes, mély hangjával.

-Hello. Amber Feller vagyok. - nyújtottam a kezem, hogy megöleljem, de ehelyett ő felállt, adott két puszit és megölelt.

Ebben a percben még jobban megszerettem.

Leültünk a kanapéra. Hirtelen egy kérdés ötlött fel bennem.

-Hogy-hogy nem Selena énekli a duettet? - néztem Scooterre, Selenára, majd megint Selenára. Ők csodálkozva figyeltek. - Nem szeretnék hálátlan lenni, vagy ilyesmi... De... Miért én?

-Mert kétség kívül nagyon tehetséges vagy, és szerettük volna,ha kapsz egy lehetőséget, hogy megmutasd magad a nagyközönség előtt. - mondta Scooter teljes meggyőződéssel.

„Nagyon tehetséges vagy...” - ez a pár szó hatalmas mosolyt csalt az arcomra.

-Én pedig jöttem hallgatózni... - nevetett Selena. - Scooter és Justin mesélték, hogy milyen jó hangod van... Kíváncsi vagyok rád!

JESSSZUS! SELENA GOMEZ KÍVÁNCSI RÁM?

Sosem gondoltam, hogy egyszer személyesen beszélgethetek vele, nemhogy arra, hogy azt mondja kíváncsi rám....