30. Kozultáció.

Reggel persze sikerült elaludnom, így fél egykor keltem fel... Anyu sajnos nem volt otthon, dolgozott, így nem tudtam magamat elvitetni a találkozóra. Pedig a Citrus avenue nagyon messze volt tőlünk.

Végül is kitaláltam, hogy metróval el tudok jutni a közelébe, és onnan már csak két utcányit kell gyalogolnom.

Elkészültem. Csinos szerettem volna lenni, fontosnak tartottam az első benyomást.

Mikor készen lettem már fél kettő volt. Felkaptam a kistáskám és rohantam a metróhoz. Persze ülőhely nem jutott, így végigállhattam egész egy órát, míg oda nem értem a megfelelő megállóhoz. Út közben zenét hallgattam, és egyre csak azon járt az eszem, hogy mekkora lehetőség ez a számomra, és hogy jó benyomást kell tennem Scooterre.

Mikor végre megérkeztem a megállómhoz a tömegben majdnem elestem, mert mindenki az ajtó felé nyomakodott... Hát ezért nem szoktam én metróval járni. Már alig vártam, hogy betöltsem a 16-ot, és saját kocsira tegyek szert, amivel oda furikázhatok, ahová szeretnék.

Míg ezen gondolkoztam meg is érkeztem a Starbucks elé.

Megtorpantam, felszívtam magamat és betoltam a hatalmas üvegajtót.

Bármikor felismerném Scooter arcát, hisz azalatt a két hét alatt, mialatt JB-függőségben szenvedtem, az arcával nap, mint nap találkoztam.

Az ajtóban megálltam és szememmel keresni kezdtem. Csakhamar megtaláltam. Éppen telefonált... Hát gondolom ilyen egy manager élete...

Félve lépdeltem oda hozzá...

-Hello. - köszöntem rá félve. Mindig is ilyen félénk voltam...

-Szia... - nézett fel rám. Kezét a vele szemben lévő szék felé emelte, jelezve, hogy foglaljak helyet.

Levettem táskámat és magam mellé tettem, majd leültem.

-Mit parancsolnak? - kérdezte a pincérnő. Eközben Scooter letette a telefont és az itallapot böngészte.

-Én egy lattét kérek szépen. - mosolyogtam a nőre.

-Én pedig egy... ö...ö... Mocha Frappuccinot kérek szépen.

-Rendben máris hozom.

-Tehát... még egyszer helló Amber... Nagyon örülök... - nyújtotta a kezét.

-Én is... - fogtam vele kezet.

-Tehát akkor térjünk a lényegre. Elvállalnád a duettet Justinnal?

-Hát hogyne. Persze. Ez egy nagy lehetőség.

-Rendben... Néhány megbízott zenész át fogja alakítan a dalodat, hogy duetté álljon össze. Persze a szöveg ugyan az lesz, de a dallamon kisebb átalakítások fognak történni, hogy duetté formálódjon. - monta. Én eközben szüntelenül bólogattam. A pincérnő elénk helyezte a poharainkat, és elsont. - Telefonszámot, címet, e-mail címet és egyéb elérhetőségeket kéne váltanunk, mert jó lenne, ha el tudnálak érni. Bólintottam, előkaptuk a telefonjainkat és egyeztettünk.

Megbeszéltük, hogy elküldi a kész duettet az e-mailcímemre. Onnantól kezdve két napom van, hogy megtanuljam, majd kétszer próbám lesz Justinnal, és utána lesz a stúdiófelvétel...

-Az anyagi dolgokat pedig majd anyukád vagy apukád társaságában kéne elintéznünk.

Bólintottam. Scooter fizetett. Kiittam az utolsó kortyokat a poharamból, közben Scooter felállt és elköszönt.

Már vagy 20 perce elment, de én még mindig egy helyben ültem és gondolkoztam.

Végül elszántam magam, hazametróztam és elégedetten rogytam bele az ágyba.