35. "Mit szeretnél pontosan a lányomtól?"

Ezen a részen annyit nevettem egy barátnőmmel. :D Főleg az egyik mondat  miatt... 
Írjátok meg komiba, hogy szerintetek melyik az a mondat. :D

Reggel kipihenten keltem... Selena még aludt, viszont Justin nem volt a helyén.

Óvatosan feltápászkodtam, hogy Selly nehogy felébredjen és lelopakodtam az emeletről. Ránéztem a faliórára, 8:23. Anyu valószínűleg még itthon van....

Ahogy ez végigfutott az agyamban, hogy anyu itthon lehet meghallottam a nevetését a konyhából.

-Jó reggelt! - mondtam egy hatalmas nyújtózkodás közepette.

-Neked is! - mondták anyuék egyszerre, mire mindketten nevetni kezdtek, majd mintha ott sem lennék folytatták a beszélgetést. Én csak megfogtam kiöntöttem egy pohár forró kávét, tettem bele cukrot, tejet és lehuppantam melléjük a reggelizőpulthoz...

-És mond csak mit is szeretnél pontosan a lányomtól? - váltott hirtelen témát anyu.

Kitágultak a szemeim és a nevetéstől majdnem kiköptem a kávét.

-Együtt szeretnék vele énekelni. - mondta Justin egy nagy mosollyal. Közben Selena is leslattyogott a lépcsőn... Anyura néztem aki kicsit pirulva húzta meg magát a helyén...

Gondolom azt hitte csak Justin aludt nálam...

-Anyu, Selenát nem akarod megkérdezni, hogy mit akar tőlem? Sőt, biztosan gruppenben nyomtuk... - Bólogattam nevetve. Justin majdnem lefordult a székről a nevetéstől. Nem akartam anyut ennyire zavarba hozni, de nem bírtam magammal. Anyu jobbnak látta, ha most odébbáll. - Maga meg mit nevet Mr. Hefner? - kérdeztem a még mindig szakadó Justintól, aki erre a kérdésemre még jobban nevetni kezdett.

Selena tudatlan fejjel ült le közénk, de elmeséltem neki mindent.

-N, most komolyra fordítva a szót, én elmentem haza, Selena, ha jönni szeretnél te is szedd össze magad. - állt fel Justin. Csak most vettem észre, hogy már teljesen készen van.

Selenával felmentem az emeletre és adtam neki egy kényelmesebb ruhát, majd lekísértem.

-Akkor mi megyünk is... - mondta Justin és az ajtó felé sétált. Jujj, de sietős neki.

-Rendben. - nevettem és megráztam a fejem.

Felkiabáltak anyunak egy „viszlátnagyonköszönjüköt”.

Kikísértem őket az ajtóba....

-Köszönjük a vendéglátást... - ölelt meg Justin (!?).

-Semmiség... Máskor is... Pláne, ha ilyen jól elbeszélgetsz anyuval. - nevettem rá.

-Én is köszönöm. A ruháidat meg majd visszaadom, mikor legközelebb találkozunk. - ölelt meg Selly is.

-Rendben.

Elmentek, bezártam az ajtót és eszembe jutott, hogy nem mentem fel MSN-re az este, pedig Kellynek megígértem. Elővettem a telefonomat és éppen tárcsázni akartam, amikor megcsörrent....