27. Befejezett fejezet.

Ez a fejezet kicsit más lett... Gondoltam viszek bele egy kis fordulatot... Remélem azért tetszik... És nem kell megijedni, még mindig Justin lesz a középpontban. :P

Kérek komikat... *-*

                                                                  Adél (:

Reggel amikor felébredtem Justin nem volt mellettem... Egy cetlit találtam a párnáján...

„Anyu szobájában vagyok... Ha felébredtél gyere át...:) ♥ Justin.”

A levél olvasása közben hihetetlen mosoly ült ki az arcomra. El sem hittem, hogy ez velem történik. Az nem lehet, hogy én és a tinilányok álma, Justin Bieber egy párt alkotunk...

Bár én nem a tinisztárt látom benne, mégis olyan hihetetlennek tűnik. Mennyi lány álmodok a világon ugyan erről... Több millió.

Egy Magyarországi lány, akinek Amerika elérhetetlennek tűnt összejön egy világhírű énekessel. Ez felfoghatatlan... Mivel érdemeltem ezt ki?

Hosszas gondolkodásom után elkészültem és átmentem Pattie-ék szobájába.

Kopogtattam, Pattie nyitott ajtót...

-Jó reggelt! - mosolygott.

-Neked is. - öleltem meg.

Hihetetlenül boldog voltam. És mindenkinek hálás. Szerintem csak most fogtam fel, hogy mi történik velem pontosan.

Már mindenki ott volt. Anyu, Pettie, Kenny, Justin és egy harminc év körüli férfi.

-Végre felébredtél. - állt fel Justin, mikor észrevett. Odasétált hozzám és kedvesen megölelt. - Be kell mutassalak valakinek. - mutatott a férfire. - Ő itt Scooter Braun, a managerem.

A férfi, vagyis Scooter felállt és kezet fogtunk.

-Kurucz Csenge.

-Justin egész reggel rólad áradozott. - nevetett Scooter.

Justinra mosolyogtam, aki egy kicsit belepirult ebbe a kijelentésbe.

Mi is leültünk a kanapéra. Megbeszéltük Scooterrel, hogy elmegyünk egy játékterembe, de valami közbejött. - fejeztem be a fanfictionom aznapi részét. Szeretem a Fanfictionokat. Jó magamat beleképzelni bizonyos szituációkba, még ha az nem is tűnik reálisnak. Imádtam írni, és mindenkivel megosztani az aznap történteket. Képes-videós naplót is vezettem az interneten.

A nevem Amber Feller. Az USA-ban élek, Los Angelesben. A legjobb barátnőm Kelly. Imádjuk Katy Perry-t és Selena Gomez-t. Imádjuk? Szinte betegesen rajongunk értük.

Minden Los Angeles-i koncertjükön az első sorban tombolunk. Minden nevükkel ellátott termék megtalálható az otthonunkban, a parfümtől kezdve a pólókig. Minden.

És van még valaki, akiért nagyon oda vagyunk. Justin Bieber...

FIGYELEM!!

Ahogy leírtam, itt van a blog: http://nyariszerelem.blogspot.com/
Nem Justinos, viszont nagyon jóó! *-* ♥

26. Este.

A meglepim fantasztikus volt... Kiderült, hogy Justinnal külön lakosztályban leszünk három hétig...

Csak mi ketten. ♥

-Yííííp!! - ugrottam a nyakába. - Legjobb meglepetés.

-Nem is gondoltam, hogy ennyire fogsz örülni... - kuncogott és átölelt.

-Hát... Három napig jó, ha találkoztunk úgy... kb. három órát összesen. Csodálkozol? - ültem le az ágy szélére.

Leült mellém.

-Most pedig három hét utazás nélkül... Áááá! - sóhajtott és hátradőlt az ágyon. Én is így tettem.

-Sokszor van ilyen? - kérdeztem és oldalra fordítottam a fejem, hogy lássam az arcát.

-Milyen?

-Hát ilyen... Mint most volt... Hogy napokig nincs pihenés csak munka, munka és munka...

-Nem... Sosem szokott ennyire összegyűlni a munka, csak rossz volt a szervezés!

-De ha lesz is még ilyen... - ültem be Justin ölébe, hogy szembe legyek vele. - Most már mindenhova menni fogok veled... Nem bírom ki, hogy alig látlak... - vágtam szenvedő képet...

Ő felült, én pedig megcsókoltam... Már nagyon hiányzott, hogy így kettesben tudjunk lenni.

-Pedig... Ha ezt váltja ki belőled... Akár minden héten... Tarthatunk szünetet... - mondta csókunk közben és elmosolyodott.

Hátradőlt és átfordított, így ő volt felül.

A nyakamat kezdte csókolgatni, kezével pedig a derekamat cirógatta, amitől libabőrös lettem. A nyakamról újra visszatért a számra.

Istenem azok a csókok... Életem eddigi legjobb perceit töltöttem.... VELE.

Feltűrte a pólómat.

-A-aaa. - ráztam a fejem mosolyogva. - Azt még nem. - igazítottam vissza a pólómat.

Mosolygott egyet, mire én hirtelen átfordítottam. Abbahagytam a csókolózást, felültem és levettem a pólóm. Értetlenül, de csillogó szemekkel nézett rám.

-Megyek fürdeni! - szálltam le róla nevetve.

Kivettem a pizsamámat a táskámból és elmentem lezuhanyozni.

Mikor végeztem Jus az ágyon Twitterezett.

Leültem egy fotelbe és néztem a TV-t. Közben végzett a netezéssel és elment fürdeni.

Amíg mosakodott befeküdtem az ágyba és onnan néztem a TV-t.

Bent volt vagy háromnegyed órát... Alig bírtam nyitva tartani a szemem...

Mikor vézgett egy szál boxerben lépett ki... Elismerem megérte várni...

Amikor rámnézett és meglátta. Hogy én is éppen őt figyelem befeszített és úgy jött oda hozzám...

Majdnem meghaltam a nevetéstől.

Ő is nevetett és beugrott az ágyba.

Még pár percig néztük a TV-t, utána lekapcsoltuk és rögtön el is aludtunk...

25. Három nap megállás nélkül...

Reggel hétkor már keltett a telefonom csörgőórája. Elmentem fürdeni, elkészültem, és máris indultunk a reptérre. A repülőút nem volt túl hosszú, de azt a keveset is végig aludtam.

A New Orleans-i repülőtéren a kordonok százai sorakoztak, de szerencsére a kordonok távol tartották őket tőlünk.

Két kocsit béreltünk, az egyikkel Justin és Kenny már mentek is egy interjúra, a másikkal mi mentünk a szállodába.

Nem vittük fel az összes bőröndöt, mivel itt csak egy éjszakát töltünk. A többi táskát a kocsiban hagytuk. Persze a szálloda őrzött parkolójában, mert nem lenne szerencsés ha ellopnák...

Justint nem láttam délután hatig. Három interjúja és két fotózása volt. Nem is értem, hogy bírja.

Mikor hazaértek csak összepakoltak néhány cuccot és már mentek is a koncertre. Mi lányok most nem mentünk. Úgy döntöttünk csajos estét tartunk...

Körmöt festettünk, arcpakolásoztunk, és sírós vagy romantikus filmeket néztünk... Ilyennek is kell lennie..♥

Nem tudom Justinék mikor értek haza, mert elaludtam...

Mikor felébredtem reggel, Ő és Kenny már nem voltak otthon...

Mielőtt újra repülőre ültünk el kellet intézniük még valamit. Mi addig lehordtuk a csomagokat a kocsiba és kimentünk a reptérre...

Justinékkal ott találkoztunk.

Egész repülőúton fogtam a kezét. De fáradt volt és aludt...Hagytam aludni, legalább a jelenlétét éreztem...Már nagyon hiányzott, hiszen tegnap szinte nem is találkoztunk...

Most a repülőutunk a Texas állam beli Hustonba vezetett. Sajnos megint ketté kellett válnunk. ( :( )

Ők máris mentek a koncertre, mi pedig nem szerettünk volna láb alatt lenni a nagy sietés közben.

Úgy döntöttünk a városban nézelődünk.

Este 21:30- kor újra repülőre ültünk...

Tiszta ideg voltam, hogy nincs megállás... Csak az nyugtatott, hogy már csak egy nap folyamatos nyüzsgést kell kibírnom.

Utána jön három hét Los Angeles a szerelmemmel. ♥ Csak ez éltetett.

A Phoenixi repülőtér szinte üres volt... Persze mit is várok így éjfél körül...

A szállodába hajtottunk és mindenki bedőlt az ágyába...

Másnap, amíg Justin délelőtt interjút adott, mi elmentünk várost nézni... Már elegem volt a sok városnézésből... Ezalatt a bő egy hét alatt több várost láttam, mint előtte egész életemben...

Nem akartam mást látni, csak Justin csillogó szemeit...

Justint mégsem láttam egész nap, mindössze 30 percre... Egyedül ebédelni mentünk együtt, de utána rögtön rohantak egy dedikálásra, aztán pedig koncertje volt.

Este végeztek, mi pedig indultunk a reptérre.

Végre egymás mellé kerültünk a nap folyamán másodszorra. (:

A repülőn egymás mellé ültünk. A vállára hajtottam a fejem.

-Ez már nagyon hiányzott! - suttogta.

-Igen, nekem is! - adtam egy puszit a nyakára.

-Viszont kárpótlásul van egy meglepim... Ha a szállodába érünk megtudod mi az... - mosolygott sejtelmesen.

Megcsókoltam, anyuék zerencsére nem zavarhattak, mert az előttünk lévő sorban ücsörögtek és beszélgettek.

Az úton mi is megbeszéltünk mindent... 3 napot kellet bepótolnunk...

Megérkeztünk LA-be.

A szállodában megtudtam, hogy mi a meglepim...

FIGYELEM!

Szeretném figyelmetekbe ajánlani egy drága jánka blogját!
Ugyan nem Justin Bieberes, viszont nagyon-nagyon-nagyon szeretnivaló sztori lesz....
Remélem tetszeni fog...
                                                                         Adél ♥

24. Álomszuszékok.

Mikor hazaértünk, anyu közölte, hogy tanulásidő van. Előbb én, aztán Justin. Megnéztem miket tanul.

Azt vettem észre, hogy az ő tananyaga sokkal egyszerűbb, mint az enyém. Vagyis olyanokat tanul, amiket én már régen megtanultam, pedig ugyan olyan évfolyamba járunk.

Miközben Justin tanult én lefeküdtem a kanapéra.

Őt néztem, ahogy a bioszt magolja. Pedig nagyon utálta.

Igazából nem is lenne rá szüksége, hogy mindent tudjon, de ő mégis tanul. És ezt nagyon becsülöm benne.

Mikor ő is végzett odafeküdt mellém a kanapéra és néztük a TV-t. Elaludhattunk, mert Pattie ébresztgetett.

-Héé.. Álomszuszékok... Egy óra múlva a koncert helyszínén kell lennünk... - mondta kellemes hangján, és odaguggolt a kanapé mellé.

Erre Jus morogni kezdett a hátam mögött. Olyan volt, mint mikor a cicák dorombolnak. Elmosolyodtam.

-Hány óra? - kérdeztem, de a szemem nem bírtam kinyitni.

-Fél hat. Fél hétre ott kell lennünk.

-Ok. Akkor muszáj kelni. - nyitottam fel a szemem.

Felültem a kanapén. Közben Pattie átült a kanapén.

Justin még mindig csukott szemmel feküdt a kanapén.

-Kelés van heló, nem én fogok ma koncertet adni! - súgtam a fülébe.

-Csak így keljek fel? Se puszi... Se csók.. Se semmi? - nyitotta ki egy résnyire a szemét.

Fölétámaszkodtam és adtam volna neki egy puszit a szájára, de ő magárahúzott és megcsókolt. Az ami puszival kezdődött heves csókolózással ért véget.

-Most pedig tényleg kelés van! - szálltam le hirtelen róla.

Ő csak ráncolta a homlokát, de végül is feltápászkodott.

…

Elkészültünk és már indultunk is.

A koncert szokás szerint zajlott. Egy gyönyörű nagy stadionban volt. A lányok nagyon hangosak voltak, de ez csak felspanolta Justint.

A koncert után visszamentünk a szállodába és bepakoltunk, mert reggel indulunk a Luisiana állam beli New Orleans-ba. Mikor végeztünk a pakolással már fél egy volt. Gyorsan aludni mentünk.

23. Vele.

Reggel finom illatokra ébredtem. Fél kilenc volt.

Feltápászkodtam, kimentem a fürdőbe. Megmostam az arcom és összefogtam a hajamat egy copfba.

Követtem a finom illatokat. Már mindenki fent volt.

A kanapén ültek és reggeliztek. Biztos a szobapincérrel hozattak fel reggelit.

Mindenki háttal ült nekem, egyedül anyu vett észre. A szám elé tettem a mutatóujjam, jelezve, hogy ne mondjon semmit. Anyu egy halványat bólintott, aztán elnézett rólam.

Odaosontam Jus mögé és egy puszit nyomtam az arcára. Mosolyogni kezdett. Hátradől és megölelt.

-Mi a franc folyik itt? - kérdezte Kenny 'tapintatosan'.

Leültem Justin mellé, egymásra néztünk és Justin már nyitotta is a száját.

-Én és Ő egyenlő szívecske... - monda, hogy Kenny is felfogja. Erre mindenki nevetni kezdett.

Én is megreggeliztem. Pirítóst ettem és ittam egy kis baracklevet. Reggeli után elkészültem.

Elmentem letusolni. Hajat is mostam. Most nem szárítottam meg, így szép hullámos lett az amúgy egyenes hajam.

Azt a ruhát vettem fel, amelyiket Pattietől kaptam Pesten. A szemeimet barnára sminkeltem és felkentem egy kis szempillaspirált is. Amikor kimentem Justin éppen az ágyon fekve laptopozott.

Odafeküdtem mellé és néztem amit TWITTEREN pötyög. Megírta, hogy aki tud jöjjön a Miami-i showra.

Tíz másodpercen belül körülbelül 300-an retweet-elték.

Mikor befejezte a gépezést beszélgettünk.

Úgy döntöttünk lemegyünk sétálni a városba.

Elkéredzkedtünk anyuéktól és elmentünk. Szerencsére a szállodánk a városközpontban volt, így nem kellett elmennünk odáig.

Kézenfogva sétáltunk. Olyan szép volt minden... Az időjárás, a hangulat, a város, a kezemet fogó fiú.... Minden tökéletes.

Néhányan felismerték Justint, de egy autogrammért és egy fotóért cserében békén hagytak minket.

Bementünk egy boltba és vettünk neki egy cipőt. Kék-fekete kockás Supra volt.

Fagyiztunk is és nézelődtünk, aztán leültünk egy padra beszélgetni...

-Neked volt már barátod? - kérdezte Jus.

-Egy... Daninak hívták. - mosolyogtam.

-Szeretted?

-Igen.

-Miért lett vége? - tudakozódott.

-Mert elköltöztünk... Aztán egy darabig még tartottuk a kapcsolatot, de utána rájöttünk ez így nem megy és szakítottunk. - mondtam szomorúan. Szerettem Danit. Igaz, akkor még csak 13 éves voltam, de nagyon szerettem.

-És még tartod vele a kapcsolatot?

-Nem.. - mondtam és könnyek gyűltek a szemembe. - Fél éve egy barátnőm hívott fel, hogy Dani meghalt. Autóbalesete volt. - szipogtam.

Justin megölelt, én is átöleltem. Csak szorítottam. Már nem sírtam. Az ölelése megnyugtatott.

-Sajnálom! - súgta a fülembe.

-Semmi baj! Neked szívesen elmondtam. - elengedtem és elhúzódtam. - De ez olyan fura.

-Micsoda? - ijedt meg.

-Hát.. Az, hogy mindössze egy hete ismerlek és mégis sokkal többnek tűnik... - nevettem.

-De az alatt az egy hét alatt szinte nem is voltunk külön. Mintha házasok lennénk. - rángatta a szemöldökét.

-Nekem tetszik!

-Hát... Nem is rossz... - odahúzott magához és meg akart csókolni.

-Nem is rossz? - fordítottam el a fejem megjátszott sértődöttséggel.

-Nagyon is jó! - nevetett. - Csak csókolj már meg! Nem bírom tovább.

Visszafordultam felé és szenvedélyesen megcsókoltam. Visszacsókolt. Hihetetlenül jól csókol.

Nem igazán szeretek nyilvános helyeken csókolózni, de valahogy nem bírtam ellenállni.

Az idő csak úgy repült. Mikor észbe kaptunk már fél órája csüngtünk egymás ajkain.

Összeszedtük magunkat és beültünk egy étterembe ebédelni.

Miután megebédeltünk hazasétáltunk....